Húsvét-Versel, locsol, CSOKI !

A húsvét számomra mindig szerethető ünnep volt. Valami verset megtanultam, elmondtam és már jött is a csoki. És most gondolom minden olvasó azt várja, hogy iderittyentek egy verset, mert ez valahol elő van írva, hogy az aki blogol, az ilyenkor mondjon locsoló verset...Na jó, ne nézzetek azokkal a nagy bociszemeitekkel, megkapjátok ;)

Íme:

Felkelek reggel
"Ma locsolni kéne emberek!"
Ötlik a gondolat fejembe
és már öltözöm, ruházkodom
mikor kapok az élettől egy nagy pofont.
Elfogyott a kölnim!
Ezek meg fognak ölni!
Na nem baj jó lesz a víz,
abból is üveg vagy tíz
aztán már rohanok szaladok
ideje verseket mondanom.
Zöld erdőben jártam én,
lila nyulat láttam én
megkóstoltan, nem volt milka
de hátha csokit kapok itt ma!


Igeeen, nem életem legszebb verse. Az iménti tíz percben dobtam össze, majd legközelebb.
Szóval ott tartottam, hogy szerettem mindig is a húsvétot meg minden, de nálam sokáig kimaradt ez a "Jézus feltámadt" sztori. Nem vagyok nagy vallásos -igen, kövezzetek meg- ezért számomra sokáig tényleg csak a versből és a csokiból állt az egész és nem akartam a dolgok mögé nézni. Meg kicsit morbid a gondolat, hogy valaki meghal, majd feltámad és én ezért csokit kapok minden évben. Persze tudom én, hogy Jézus feláldozta magát és megváltotta minden ember bűnét. És ez tényleg nagyszerű, de bennem mindig ott van a tüske, hogy ez szép és jó, de a szenvedéstől nem szabadította meg az embereket és újabb bűnök és bűnös emberek jelentek meg. Lehet, hogy valamit rosszul látok, és elnézést kérek, ha ez így van. Ami viszont nagyon "tetszik" (azért idézőjelben mert azért mégis meghalt Jézus) az az, hogy Jézus legyőzte a halált és visszajött.
Nagyjából ennyi a véleményem a húsvétról. Nagyon jó és szép ünnep, a mögötte lévő tartalmat meg nem akarom tovább feszegetni, mert nem vagyok elég tájékozott ahhoz.
És a fiúknak üzenem, hogy csak és kizárólag egy vödör vízzel szabad locsolkodni! Gondoljatok bele, a lányok szeretik a locsolkodást, -akkor is ha azt mondják, nem- plusz, akkor aznap már nem kell fürödniük :) A fiúknak pedig természetesen nagy locsolásért nagy ajándék jár! :D

Választások 2014

   Na, ez az a téma amivel minden boldog-boldogtalan szembesült az utóbbi időben . És egész végig azt lehetett hallani, hogy Orbán így, MSZP úgy, meg a jobbik és amúgy meg mindenki k*rva anyja és az LMP... az LMP meg zöld. Arra akarok kilyukadni, hogy ha az ember nem nézett utána, akkor "mintártalmatlanbirkanaívsággalrendelkezőegyén" csak annyit hallott, hogy van kb. 3 párt akik folyamatosan anyázzák egymástés mutogatnak egymásra, mint az óvodások.
   Az idei nevezzük "kampány", ami max lejárató kampány volt, engem nagyon idegesített. De minden oldalról! Beleértve az összes embert, aki csak azért készített videót, hogy lejárasson egy pártot. Naponta megtörtént az, hogy megyek fel a YouTube-ra és azonnal a képembe tolja, hogy "Ha szereted az országot, szavazz a Jobbik ellen!" vagy egy újabb Orbán gyalázó videó, stb. Engem ezek nem érdekelnek! Több okból is. Egyrészt azért, mert én is, habár csak részben, de szánalmasnak tartom ezt az egészet. Azért részben, mert ha megkérdezik, hogy: El tudod hinni, hogy jogos a felháborodásuk? - Igen. , Meg tudod érteni, hogy nem tudják magukban tartani?- Aha. , Egyet tudsz érteni ezzel a megoldással?- Semmiképp.
Azért nem mert értelmetlen. Attól, hogy valaki csinál egy videót, azzal nem változik semmi. Ez egy végtelenül gyerekes viselkedés, amiből ki kéne nőniük. Ha valakinek komolyan problémái vannak, akkor kezelje komolyan a dolgot és intézkedjen ennek megfelelően. Legyen határozott véleménye és ha ezt másokkal is meg akarja osztani, akkor keressen erre megfelelő portált, helyszínt vagy valamit, ahol meghallgatják, esetleg támogatókra tesz szert.
Véleménye lehet úgy egy embernek, hogy magában tartja. Ez a magatartás elfogadható és megérthető. Az viszont kevésbé, ha valakinek van valamilyen véleménye, ami nedves fingnek felel meg, akkor azt közhírré tegye. Ja, és ha valaki lejárató videót csinál, akkor vegye a fáradtságot és nézzen utána, hogy mi történt az utóbbi évtizedben és ne legyen tele olyan mondatokkal, amik megtámadhatóak igazságtartalmában.
   Másik problémám, a választásuk utáni cikkezések arról, hogy a választáson csaltak. Lehetett olvasni, hogy a közszférában dolgozókat megfenyegették, még azt is hallottam, hogy fotót kellett készíteniük, hogy a Fideszre szavaztak. Ezzel már alapból gondok vannak. Ha ez igaz lenne, akkor elég hamar kitudódott volna. Meg ezt hogy is gondolja a hír kitalálója? Van egy főnök. A főnök főnökének a főnöke kiadja az ukázt és akkor majd mindenki sorba áll a mobiljával a főnökénél, hogy megmutassa a fotót? Szerintem ez kacsa. Ahogy az is, hogy a toll, amivel x-et húztunk, a tintája eltűnik egy idő után és azért nem engedték leragasztani a borítékot, hogy aztán kivehessék és átírják. Istenem mennyi marhaság van ebben az egy mondatban... Az nem jut el a tudatukig, hogy nem csak fideszes felügyelők voltak minden helyszínen, hanem mondjuk...VEGYESEN? És hogy ezen kívül voltak külföldről érkezők, akik ellenőrizték a folyamatokat? Én nem akarok megbántani senkit, de tényleg senkit, de azért vegyük észre ha valamiről süt a hülyeség. Az említett indokok valakinek biztos kényelmes menedéket nyújt, hogy miért nem az történt, amit ő akart, de másnak legyen esze.
   Az utolsó dolog amiről még szót ejtenék, az a külföldiek szavazati joga. Előre is elnézést kérek minden külfölditől, de elmondanám a véleményem. Én megértem, hogy vannak magyarok, akik magyar államplgársággal (is) rendelkeznek, megértem, hogy lélekben esetleg magyarnak vallják magukat. De és ez egy nagy DE, ez nem jogosítja fel őket a szavazásra. Legalábbis a szememben. Az a baj, hogy itt nincs konklúzió. Egyesek biztos megérdemelnék a szavazati jogot, de mivel köztes opció nincs, én amellett voksolok, hogy inkább ne szavazzanak. A többség tuti, hogy semmit nem tud az itteni helyzetekről. Akkor meg ne szóljon bele. Ennyi. Azt meg ne nevezzük információnak, amit a szomszéd kislányának a barátja mondott. Akkor jogos, ha valaki több forrás alapján utánanéz, nem pedig ha egy ismerős által alkot véleményt. Ez így unfair a Magyarországon élőkkel, mert őket érinti az a döntés , amibe ők beleszólnak.
  A választás végeredményéről nincs nagyon mit mondanom. A többség így döntött. Én az az ember vagyok, aki adott helyzetben meghajlik a többség akarata előtt. Mondjuk azt nem értem, hogy a vesztes pártoknak miért nem ajánlották fel koalíció esélyét. Lehet, hogy nem fognának össze, de a kérdést kötelesek lettek volna feltenni.
  A végeredmény egyeseknek jó, másoknak rossz. Nem hiszem, hogy az én tisztem eldönteni melyiknek van nagyobb igaza. Egyéni véleményem persze az van, de a titkos választójog azért van, hogy titok maradhasson.

Vita németül a Star Wars-ról

Sziasztok!
Elnézést kérek azoktól, akik esetleg már egy ideje várták, hogy írjak, ha van ilyen, de az a helyzet, hogy érettségi időszakban vagyok, így elég gondterhelt az életem.
Na de most olyan napon vagyok túl, amikor megállapíthatom, hogy értelmetlen párbeszédekbe és vitákba keveredtem, amik helyenként teljesen röhelyesek voltak.
A nap azzal kezdődött, hogy nyugodtan álltam a terem előtt és épp az aznapi szendvicsemet ettem. Elment mellettem egy tanárnő, akit futólag ismertem más osztálytársam révén- magyarul nem voltam ismeretlen számára. Egyik pillanatban visszafordul az irányomba és nekemszegezi a kérdést:
  -Te román vagy?
Na itt álljunk meg egy szóra. Mielőtt bárki bármit szólna, nem vagyok rasszista és ebben a témában most nem szeretnék állást foglalni. Egyébként magyar állampolgár vagyok. De maga a kérdés... Te jó Isten!! Nem tudtam, hogy nézzek e nagy kerek szemekkel vagy röhögjek.
  -Nem, nem vagyok.-mondtam neki- Nem tudom, hogy a tanárnő honnan gondolta ezt.
(azért nagyon bizalomgerjesztő, hogy valaki rádnéz és rögtön megállapítani a nemzetiséged)
  -És az Adorján?-tette fel következő kérdését.
(Milyen Adorján??? Nincs is Adorján nevű ismerősöm...) Ehelyett csak annyit mondtam:
  -Szerintem csak össze tetszik keverni valakivel.- mellesleg nem tudom miért fontos ez valakinek, aki nem is ismer.

Na de mindegy.
Az óra ezután amin részt vettem német óra volt. Kezdjük ott, hogy nem vagyok valami jó németből. Az a kb. 3-as. A feladat az volt, hogy a padtársunkkal folytassunk le egy párbeszédet egy adott témáról. A mi témánk a könyvek voltak. Az egyszerűség kedvéért (nem azért mert nem tudnék németül, ááá...) magyarul írom le.

-Hello. (ez én vagyok)
-Hello.
-Szereted a könyveket?
-Igen nagyon szeretem.
-Milyeneket?
(eddig nagyon érdekfeszítő, ugye?)
-Szeretem a romantikus könyveket. És te?
-Én szeretem a sci-fi könyveket.
-Például?
-Például a Star Warst. (megállapodtunk abban, hogy ezt mondom mert tényleg szeretem és mivel szeretem ezt a világot talán tudok beszélni róla.).
-Miről szól nagyjából a legutóbbi könyv?
-Hát... ez a könyv időben már a filmeken túl játszódik. Han Solo és Leia házasok és Leia gyereket vár. Benne van Luke, aki ismét főszerepet játszik. És az Új Köztársaságról szól, pontosabban az új gondokról.
(na ezt nem kellett volna belekeverni)
A tanár azonnal lecsapott és innentől már magyarul folyt a párbeszéd:
-Mi? Mi az az új köztársaság?
-Hát... hát az az új Köztársaság...
-De mi az, mi a neve?
-Hát... ez. Új Köztársaság.
-De az mi?
-Hát.. mondom. Ennek ez a neve. Egyszerűen csak ennyi a neve...
-És hol van?
-Hát... (hogy hogy hol van? ez egy olyan egység, amibe rengeteg galaxis  és rendszer tartozik bele. Hogy lehet ilyet kérdezni? Nincs ennek határvonala, pontosabban nem lehet tudni. Szóval erre érdmeleges választ nem tudtam adni végül egy hazugsággal mentettem ki magam)
-Ez egy galaxis. És ebben van
Erre húzta a száját, hogy válasz-válasz de több is lehetne. Én meg tanulnivágyó diákként megkérdeztem:
-Tanárnő, azt hogy mondjuk németül, hogy a galaxisban található, de a galaxis széle már nincs benne?
Ezzel elértem, hogy befejezhettük a párbeszédet.
Utólag barátomnak csak annyit mondatm, hogy ha jobban tudnék németül, akkor abba mentem volna bele, hogy a midikloriánok hogyan nemzették a jediket. Na ez egy újabb érdekes párbeszédet szült volna.

Egy kis művészet: Saját Vers

Sziasztok!
Ezúttal, mint ahogy a címből kiderült, egy saját verset teszek közzé. Ezt a verset az iskolámban meghirdetett versenyre írtam. Egyenlőre nincs eredmény, várhatóan februárban lesz. Elöljáróban annyit, hogy nálam a versírás nagyon hangulatfüggő. Van pár alkalom, amikor szinte gondolkodás nélkül jönnek a dolgok és van hogy semmi sem jut az eszembe. Hazudnék ha azt mondanám, mennyire egy nagy költő vagyok. Írtam jópár verset, de a többségük elég "gyakorlás" szagú. De van pár igen jó is. A vers után írok még egy kis hozzáfűzni valót a hátteréről meg ilyenekről, de jöjjön a vers:

Korom gondolatai

Emlékszem, még ifjú voltam

minek nem volt más csak a Ma.

Nem érdekelt engem a nagy zajos világ pora,

én csak énekeltem, szaladgáltam a szabadban

Játszottam ha tetszett és sírtam ha kellett.

Gondtalan kis életem a rózsaszín ködével

tengettem mindennapjaim nevetéssel,

elillanó bajok, gondok elfelejtésével.

Az álomvilág nem tart örökké...

Minden mi jó volt már nincs! Csak ég-ég!

A „nagy dicső város” nincs többé.

Csak az önző, kapzsi, balga nép!

És én? Én csak állok és tűrök.

Felemészt vagy én is eltűnök?

Lázadás egy olyan rendszer ellen,

mely nem ismer rendet s nincs ellene szer?!

Végül én is ilyen lettem. Vak, önző, lelketlen.

De az örökös bosszúvágy kielégítetlen...

Talán majd jön egy jobb nap,

mely szebb lesz, mint a tegnap.

Szemeimmel szelíden nézek majd az égre,

eszembe jutnak majd azok a szép emlékek

s könnyes szemmel révedek majd a múltba,

mit és hogy tehettem volna jobban?

Meg kell, hogy mondjam eleinte sokat agyaltam a témán. Szeretek romantikus verseket írni (azokból van pár), de végül azért nem választottam ezt a témakört, mert nagyon nehéz ilyen verset írni. Nehéz spontán egy olyan szerelmes verset írni, aminek van története, szerkezete és szól is valamiről, nem pedig a szokásos sablonok vannak cukormázas csomagolásban adva.
Úgy döntöttem, hogy írok egy olyat ami elgondolkodtató. Megjelenik benne a múlt, jelen, jövő és azoknak a hangulatai (ez igeidőkben is látszik). A második versszak habár tudom, hogy nem ennyiből áll a fiatal felnőttkor, erősen és szándékosan vittem abba az irányba, ahol a mély kiábrándultság van és sok negatív. Talán itt az utolsó sorra kitérnék, mert lehet hogy nem annyira érthető. A "bosszúvágy"  arra utal, hogy én is "ilyen" lettem.
Az utolsó versszak igazából azért nem lett olyan hosszú, mert azt a kort még nem éltem meg. Ezért úgy döntöttem, hogy egy kissé melankólikus, nyugodt versszakkal zárom.
Az első versszakhoz nem hiszem, hogy sokat kell hozzáfűznöm. Tipikus álomgyerekkor, amikor még azt hisszük minden szép és jó. Aztán jön a pofáraesés...
Lényegében próbáltam sok mindent belevinni, szembesíteni a korszakokat, érzéseket és próbáltam valahogy úgy tálalni, hogy esetleg az olvasó is bele tudja magát képzelni.
És csak úgy megnyugtatás kedvéért, a vers második versszaka egy gondolatiságot fejez ki eltúlozva. Nem vagyok bosszúvágyas őrült. :)
Kommenteke szívesen fogadok, írjátok meg véleményetek, kritikátok. Mi az ami tetszett, mi az ami nem... Tényleg érdekel.

A vers írója elhatárolódik mindentől és mindenkitől. Ha szükséges akkor saját magától is.

Bemutatkozás

Sziasztok!
Ez most egy rövid bejegyzés lesz. Úgy gondoltam, hogy ha már ennyi bejegyzést felraktam, akkor írok egy bemutatkozást, hogy aki később idekeveredik az tudjon egy-két dolgot rólam, ami talán válasz lehet pár felvetődő kérdésre.
Kezdjük az elején! Mikor megszülettem... na jó, ennyire nem az elején.
Igazából amikor elkeztem ezt az "irogassunk és töltsük fel" dolgot, pusztán csak a szórakozás kedvéért tettem. Nem volt se jövőbeli tervem se semmi. Egyszerűen csak ki akartam próbálni. Most így 2014 elején arra a döntésre jutottam, hogy valamilyen szinten folytatni fogom. DE immáron valami rendszer alapján.
Előtte egy-két alapvető dolog. Aki eddig olvasta a bejegyzéseimet, az láthatta, hogy nem írok személyes dolgokról (ezt értsd úgy, hogy nem naplószerű), továbbá olyanról sem fogok írni, hogy nekem ez vagy az a bajom az életemben vagy ennek vagy annak örülök (egyszer írtam ilyet, azóta is sajnálom). Hogy miért? Mert szerintem senkit nem érdekel igazán az olyan blog ami tele van az olyanokkal, hogy "most megharagudtam a barátomra, mert...bla-bla-bla". Olyasfélék elképzelhetőek, hogy velem történt valami, azt elmesélem, mint egy történetet, ami vagy poénos lesz vagy valami komoly tanulsága lesz (lásd. Szalagavató, idegbaj, rosszullét). Továbbá azt is fenntartom, hogy nem írom le senkinek a nevét. Az én nevem úgyis ott van, de mások nevét nincs jogom felhasználni, így nem is teszem. Emiatt, ha kicsit személytelennek tűnik, azért elnézést kérek.
Na de a jövőről. Előre annyit, hogy vannak általam készített videók, amiket időről időre fel fogok rakni és fűzök hozzájuk egy előtörténetet. Ezen kívül vannak még mindenféle írásaim (vers, próza, kritika, egyéb...), amiket szintén feltöltök, persze csak azokat, amelyek érdekesek lehetnek az olvasó számára. És elképzelhető, hogy egy könyvet is elkezdek írni ezen a felületen. Ha kész van egy fejezet, akkor feltöltöm. Ebben még nem vagyok biztos, de lehet.
A kommentekkel kapcsolatban, szívesen fogadok bármilyen hozzászólást, lehet kritikus vagy pozitív.

Hát ennyi lett volna, remélem a későbbiekben tetszeni fog majd, amit csinálok.

Szalagavató, idegbaj, rosszullét

   Hát ez is megvolt. Igazából már November 30.-án megvolt a szalagavató, de csak most jutottam el odáig, hogy higgadtan tudjak véleményt formálni erről az egészről. Nem is igazán a szalagavatóról akarok beszélni, hanem a mögötte lévő iszonyatról.
   Nézzük sorjában. Először is el kell dönteni, hogy milyen legyen az osztálytánc. Jó, rendben van. Vannak, akik kreatívak és megoldják, kiosztják a feladatot stb. Van ezen kívűl a keringő, pontosabban annak a dala.   Na az már viccesebb, mert az összes évfolyam jön valami javaslattal, aztán egymásnak esnek, majd megsértődik mindenki mindenkire és aztán vagy az erősebb győz vagy választanak egy középszart.   Megmondom őszintén ez eddig egy kicsit sem izgat.
   Jön a kérdés, hogy de hát akkor miről akarok én beszélni? Például arról, hogy nem célszerű egy olyan tánctanárt alkalmazni, aki nem tud fegyelmezni. Minket egy házaspár, akik véletlenül az egyik osztálytársam szülei, tanítottak keringőzni. Na most... vázolom a képet (meg kell, hogy mondjam, hogy már röhögő görcsöt kapok a gondolatától is) A férj egy cingár pasas. Az a se izom, se zsír fajta és még nem is magas. Ennek ellenére egy hatamas arany fuxot hord a nyakában, mint valami félresikerült cigány bandavezér. Persze a haja hátra van zselézve, mert az mindenkinak annnyira bejön. A hangja meg olyan vékony és erőtlen, hogy a fecskék megirigyelnék.  A feleség ezzel szemben egy testes, nem kövér, félreértés ne essék, temperamentumos nő, akinek van kiállása. Elképzelem milyen lehet a családi idill.
-Szia szívem!
-Kuss és irány takarítani!
-Igenis...
  A lényeg viszont az, hogy egyszerűen nem tudtak fegyelmezni. Nem tudom mit képzeltek, de valahogy nem fogták fel, hogy az úgy nem működik, hogy valaki tanulja a táncot, valaki meg nem. És aki ott volt, az is nyugodtan leülhetett. Ennek az eredményét nem is kell elmondanom. Igen, kitaláltátok, el lett rontva.
   De az osztálytánc egész jó lett. Mondjuk ott csak azt nem értettem, hogy miért olyan táncmozdulatokat kell tanulni, amik fizikai képtelenség, hogy megcsináljak. Van az a testalkat, amivel nem lehet...
   Ennek az egésznek a koporsószöge, az a fotózás és videózás. Valami emlék ugye kell, tehát kell rá keresni valakit. Persze az aki azt mondta volna, hogymegcsinálja évfolyamszinten jó összegért, azt leszavazták. Ez olyan mintha azt mondanám, hogy "figyelj! Én elvégzem neked ezt a munkát ennyiért és így neked marad egy csomó lóvéd másra! - Ááá, nem kösz, nem kérek belőle" Miért?! Komolyan egyszerűen nem tudom felfogni agyilag, hogy hogy lehet így elcseszni valamit. Szóval keresni kellett valakit. Az egyik osztálytársam mondta, hogy ő intézi. Telt az idő és nem haladt semmire. Plusz véletlenül elfelejtett szólni, hogy gáz van. Végül véletlenül, ismétlem véletlenül, rájött, hogy az egyik ismerősének van fénygépezőgépe (nem szakember csak van gépe) és ráér. Aztán el kezdte mondani, hogy 3500 helyett fejenként 3000-be fog kerülni, ha 20 fölött rendelünk CD-t. +20 000 a munkadíj. Na jó, itt most álljunk meg és számoljuk csak végig a dolgokat! 25-en vagyunk az osztályban, de min. 20-nak kell rendelni. Tehát az 60 000 + 20 000= 80 000Ft. 80 000Ft. Te Atya Úr Isten! És ez az ember csak fotót készít. Vázolok egy egyszerűbb megoldást. Mondjuk veszünk 3db CD-t, erre ő azt mondja, hogy egy CD 5000, tehát az összköltség 35 000Ft. Ugye hogy mennyivel olcsóbb? És ezek tetejébe az osztályom annyira hülye, hogy nem veszik észre hogy bepalizzák őket. Most jön a pláne. Megszavaztatták, hogy az egész menjen osztálypénzből mindenkinek. Ezt már józan ésszel nem lehet elviselni. Leírom, hogy mi lenne egy szavazás rendje:

1) Megszavaztatható
    a) nincs vétójog, tehát a többség akarata dönt
    b) van vétójog, tahát ha valakinek nem tetszik, az egész tárgytalanná válik
2) Nem megszavaztatható - egyén dönt arról, hogy mit akar

   Ez a 2) pontba tartozik. De nem, ők rám erőltetik azt amit nem akarok. Nem húzom tovább az időt, ez a rosszul összetákolt trágyadomb, nem kevesebbe került, mint 95 000 Ft-ba. Nem tudom ez hogy jött ki. De! Tegyétek meg kérlek, hogy írjátok be a Google-be hogy "szalagavató fotózás" kb. az első oldalon nekem kiadott egy céget aki csinál videót, fotót és montázsfilmet 75 ezerért és mindenkinek odaadja a CD-t. Pénzbe kerül, ezt nem vitatom, de mi kis híján százezret költöttünk csak fotókra!
   A szívinfarktus kerülgetett, hogy ennyi hülyével vagyok összezárva és most megy a veszekedés, hogy ki hibája. A baj az, hogy a fotós így kapott 95 ezret és mivel meg lett szavazva, az egyetlen felelős maga az osztály. Számlát nem kaptunk, szerződést nem írt alá. De persze most valaki megszólalhatna, hogy "De hát ennyi pénzért minőségi arut kaptatok és biztos utómunkálatokkal szebbé tette a képeket." Aha. A nagy lószart! Összesen én kb. 4 darab képen szerepelek (ez annyit tesz, hogy rajta vagyok) és ezek közül is hármon, mondjuk úgy, hogy előnytelenül nézek ki. Erre lehet mondani, hogy a fotós nem tehet róla ha ronda a pofád, de higyjétek el nekem, hogy nem erről van szó. Egyszerűen szar helyzeteket fotózott le. És ezzel nem vagyok egyedül. Az osztálytársaim is csak kettő-három fotón szerepelnek és van akiről csak szar fotó készült. Ja, és még egy megjegyzés. Én a zárókeringőben voltam, de arról konkrétan nem készült fotó. Miért?! Székrekedése volt vagy mi a fene? És most már tényleg az utolsó dolog. A CD, amit kaptunk, az elején van egy csoportkép. Ez szép és jó, de miért fekete-fehér? Ha egyszer színesben készül a kép, akkor miért rakja át fekete-fehérbe? Megmondjam? Mert olcsóbb... Érdekes, amikor évekkel ezelőtt csináltunk egy osztályzene CD-t akkor mindenki kapott egy CD-t, aminek színes volt a borítója. De a képeknél is ezzel szórakozott ez az idióta. Pár képet átrakott fekete-fehérbe. Semmi értelme, mert itthon a legegyszerűbb programmal meg lehet oldani, de ő ezzel fitoktatja, hogy mennyit dolgozott vele... A comenius logo-ban többet dolgoztam, mint ez.
   Ezt most azért írtam le, mert bárki járhat így. Tanuljatok a mi hibánkból és ne legyetek ökrök!

Csokonai: Konstancinápoly verselemzés

Hát... hogy őszinte legyek, fogalmam sincs hogy hoztam össze ezt a verselemzést, de valószínűleg elég durva anyag kellhetett hozzá. Na mindegy. A műkedvelőknek tetszeni fog, a többieknek meg azt tanácsolom, hogy próbálják meg iróniával olvasni. Egyébként 5-öst kaptam rá... :)

Csokonai 1794-ben fejezte be ezt a verset, amikor még a méltán híres Debreceni Református Kollégium elismert diák-poétája volt (sajnos 1795-ben kicsapták, főleg politikai okokból). Társai örömére meglehetősen egyéni stílusban alkotott, de kivételes költői tehetsége vitathatatlan.

A vers szomszédos sorai rímelnek, azaz páros rímeket használt a költő. A vers 116 sora egybefüggő, nincs versszakokra tagolva, de a mű valójában három fő részre osztható (az első rész jóval korábban, még kb.1785-ben keletkezett). Az iskolai versgyakorlatok hatása megmutatkozik a vers felépítésén, de ugyanakkor azon messze túl is mutat. A korábbi városleírás átvált egy számonkérő, indulatos valláskritikába, de nem öncélúan, hanem a költő a szellemi nyomorúság, a tudatlanság ellen harcol, egyrészt a felvilágosodás eszméinek híveként, másrészt egy boldogabb kor, a jövő hírnökeként.
A Konstancinápoly című vers rövid bevezetője tisztázza a földrajzi és a valláspolitikai (keresztény és iszlám) alapokat, különbségeket. „E másik Róma”- kifejezéssel arra utal, hogy a katolikus egyház kettészakadása után a város a görög katolikus egyház központja is. Majd rögtön mozgalmas tájleírás és életképek sora kezdődik, ehhez a költő a múzsáját hívta útitársul. „De jöszte be, Múzsám, a városba velem” Kívülről, a Boszporusz-szoros „büszke habjai” felől közelít a városhoz, majd az utcák színes forgatagát jeleníti meg: „pompás düledéki”, „tágas utcák” stb. A város főbb jellemzői: a színesség, a fényűző gazdagság, a pompa és a mozgalmasság. Hangsúlyosak az egzotikus részletek, pl. a lefátyolozott dámák, a színes ruházatú lovasok, harsányan imádkozó muzulmánok. Ezután egy belső, intim térbe vezet, a szultán háremébe. A rokokó stílus bájos, miniatűr képei, a metaforákban gazdag sorok alig leplezik a kép finom erotikáját: „Sok száz előkontyú turbékol egy hímnek. ... Bémegyen a dáma-bibliothékába, Hol sok ázsiai pergamen membrána, Író pennájának megnyílni kívánna.” Pár sorral később már ismét a szabadban, a belvárosi forgatagban találjuk magunkat, a „roppant templomok”, és a kor karcsú felhőkarcolói, a mecsetek között.

„Ti is itt állotok, kőszálnyi mecsetek,
Melyek a fellegek közé rejteztetek!
Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja
Fényével az égi holdak számát toldja.”

A könnyedséget azonban hamar felváltja az elmélkedő, filozofikus jelleg és a hivalkodó külsőségek kritikája. A második rész a “Denevér babona...” felkiáltással kezdődik. A pompát és a vallási szertartásokat a természet gazdagságával állítja szembe, hiányolja a valódi hitet, az alázatot, az igazi szeretetet és hálát. Költőnk a hazai viszonyokra adaptálja a voltaire-i egyházellenességet és racionalizmust valamint beleszövi Rousseau érzelmeket felszabadító törekvését.

A harmóniát és a testvériséget ellentétesnek érzi a vallási dogmákkal. („Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona | A szentség színével bémázolt babona!”). Csokonai alapvetően a mohamedán vallásgyakorlatot gúnyolja („Külömben nem lehet idvezűlt törökké”), ám a katolikus pénteki böjt sem marad említetlenül. Ez még a hétköznapi református-katolikus civódás része is lehetne (különösen Debrecenben), de később a harangok említése is arra utal, hogy a keresztény vallási elvakultság, sőt mindenféle vallási fanatizmus általános bírálatát olvashatjuk. Megkérdőjelezi az egyházi szervezetrendszer uralmának, kiváltságainak megszokott elveit: „Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság? / Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén?”

Az egyház működését pusztán üzleti fogásnak tekinti, melyben csontsovány („skeleton”) zarándokként és „egy-két liturgia” elmondásával lehet biztosítani a mennybe jutást. Érezhető az a véleménye, hogy az emberi társadalmak megromlása a vallások megjelenésének következménye: „Sok bolond kiadja utolsó fillérét,
Leteszi a mennynek árendáját s bérét”

A költő felidézi az eszményített múltat, a rousseau-i ősállapotot, amikor még „állott a Természet örök építménye”.

A vers a költőre jellemző jövőre utalással fejeződik be, („Siess, késő század! jövel, óh boldog kor!”) említést tesz a költői mű maradandó, örök voltáról, továbbá az értő utókorról – mintegy önmagát biztatva. A művészeket gyakran kínzó hiúság nyomai is fellelhetőek a vers vége felé egy sóhajtásban: „Vajha te csak egyszer említnél engemet”.

A vers záró sorait a természethez intézi („Természet! emeld fel örök törvényedet”): segítséget kér tőle, hogy a természet törvényei ismét teret hódíthassanak, mert ha ez történik, akkor „e kézzel fogható setétség eltűnik / az éjnek madara húholni megszűnik / egy jóltévő világ a mennyből kiderűl, / S a sok kigondolt menny mind homályba merül”.

A költő szerint ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a társadalmi különbségek eltűnjenek, s egyúttal eltűnjék a magántulajdon és a hamis vallás. Az értelem, a szeretet, a testvériség eszméinek harmóniájában bízó költő egy boldogabb jövő képét festi elénk. Reménye szerint egykor majd „a szeretet lelke a főldet bételi, s az ember az embert ismét megöleli.”

Úgy legyen.