Tud-e teremteni Isten egy akkora sziklát, amit nem tud felemelni?

Tud-e teremteni Isten egy akkora sziklát, amit nem tud felemelni?

  A kérdés önmagában túl nehéz és túl sok kérdőjelet tartalmaz, úgyhogy először is egyszerűsítsük le. Tekintsünk rá úgy, mint egy több ismeretlenes egyenletre.

  Első körben felejtsük el, hogy szikláról, hegyről, bolygóról vagy bármi másról van-e szó. Ez lényegtelen. Akkor a kérdés úgy hangzana: Tud-e Isten olyat teremteni, amit nem tud felemelni? (Ennél a pontnál meg is állhatnánk és mondhatnánk, hogy igen, elvégre teremt egy ugyanolyan Istent, mint önmaga és mivel a kettő mindenben megegyezik a válasz igen lenne. De most kössük ki, hogy Isten és az a valami, amit fel akarna emelni, nem lehet ő maga.)

  A következő lépésben fogalmazzuk meg máshogy a „felemelni” szót. Ha valamit nem tudsz felemelni, az túl mutat az erődön. Tehát: Létezik olyan dolog, ami túl mutat Isten erején?

  Ha a kérdést már ennyire leegyszerűsítettük, akkor látszik, hogy mi okozza a problémát. Maga Isten. Mert Isten az az ismeretlen, amit nem tudunk definiálni. Pontosabban lehet, de minden magyarázatra lenne valamilyen cáfolat. Én személy szerint, és megkockázatom nem vagyok egyedül, úgy képzelem el Istent, mint egy nagy öregembert, aki erős, tiszteletet parancsoló a tekintete, fehér haja és hosszú fehér szakálla van és valami egyszerű fehér tiszta ruhában van. A kérdés kicsit másképpen úgy hangzik, hogy van e valami, ami túlmutat Isten mindenhatóságán. Már a baj ott elkezdődik, ha azt mondom, gondoljuk Istenre. Miért is? Mert ha Istenre gondolunk, nagy eséllyel elképzeljük valahogy, ergo korlátozzuk. Ha teszem azt, úgy képzelem el, mint egy embert, akkor már könnyen elképzelhetem azt, hogy ugyan teremteni bármekkorát tud, korlátai miatt viszont nem tud mindent felemelni, mert fizikai szempontból emberibbé, istenekhez képest gyengébbé tettük. Viszont fogadjuk el, hogy Isten mindenhol ott van. Tehát nincs alakja. Egyébként elgondolkodtató a kérdés, hogy Istennek van-e valamilyen tulajdonsága? Eleve jó vagy rossz? Nekem elég vegyes gondolataim vannak erről. Hagy idézzek Ákostól, hogy illusztráljam a problémáimat:

Ha kertedben így jó,
Mondd, miért kell a kígyó?
Mondd, miért kell, hogy az asszony
Tiltott fádról almát szakasszon?
Miért kell, hogy megverd az embert?
Káin hogy miért ölje Ábelt?
Víznek özöne miért zúdul?
Miért vesznek oda annyian rútul?
Zavart nyelvek és megannyi csapás
Égő áldozat, új messiás,
Ezrek néznek kérdőn az égre
A kezdetnek mikor lesz vége?

Nem azt mondom, hogy az ember ártatlan, de valahol ez Isten hibája is. Ezen kívül persze vannak jó cselekedetei is. Ezzel elérkeztünk a következő kérdéshez. Isten valóban "minden" vagy van mellette egy ugyanakkora erejű valami, ami egyensúlyt tart (jin-jang)? Elgondolásom szerint Isten maga a mindenség, de az emberiség által. Ha nem lenne az ember, akkor létezése értelmét veszítené. Ez pusztán az én elméletem és nem vallásgyalázásnak szántam.

  Tehát fogadjuk el (az alábbiak alapján), hogy Istennek nincs megragadható emberi vonatkozása, így a probléma továbbra is fenn áll. De akkor, hogy lehetne megoldani ezt a problémát. A "nem lehet tudni" túl egyszerű válasz lenne, amivel elfogadnám, hogy lényegében az eddigi gondolatmenetem semmire se volt jó. Én viszont nem vagyok ilyen. 

  A Biblia szerint Isten hat nap alatt megteremi a világot és a hetedik napon pihen. A hetedik nap miért van? Elvégre Isten korlátlan erővel és hatalommal bír. De ez igazából nem is annyira fontos. A kulcs a mondat első részében van. Hat nap alatt megteremtette a világot. Miért kellett neki hat nap? A valódi kérdés viszont az, hogy az a valami, amit "hosszú" idő alatt teremtett meg, lehet-e annyira összetett és nehéz, hogy nem tudja felemelni?

  A válaszom tehát az, hogy amennyiben Isten azonnal teremt valamit, akkor azt fel tudja emelni, nem tud olyat teremteni egy pillanat alatt, ami meghaladná az erejét. Azonban ha a teremtés több időt vesz igénybe, akkor elképzelhető, hogy olyat alkot, amit már nem tud felemelni.

A Holnap Határa élménybeszámoló

 Nemrég volt szerencsém megnézni A holnap határa című filmet, így gondoltam írok róla, mert van miről.

 Először is kezdeném azzal, hogy az utcákon kinn lévő plakátok és reklámok engem nem hogy nem győztek meg, de még inkább elrettentettek. Hogy miért? Talán negatív véleménnyel vagyok Tom Cruise-ról? Nem. Semmi ilyesmi. Egyszerűen nekem a plakátból az jött le, hogy ez egy középszerű akciófilm, amit feltuningoltak valami jövőbeli katonaruhával és egy hangzatos címmel. A trailerek megnézése után már változott a véleményem és végül a film megnézése után már bizton állíthatom, hogy az első gondolatom teljesen téves volt.

 Mivel a film nemrég jött ki, nem akarok belekezdeni nagy történetelemzésbe, mert arra úgy is ott vannak más oldalak és ezen felül ezt úgyis látni kell. Helyette inkább a film alap mozgatórugóját elemezném. A főhős, Bill Cage (Tom Cruise), meghal a csatában és addig éled fel újra és újra amíg meg nem találja a módját annak, hogy legyőzze az ellenséget. Tehát végtelen próbálkozási lehetősége van. Aki játszik vagy játszott számítógépes játékokkal, annak eszébe juthat, hogy ez olyasféle, mint a mentési rendszer a játékban. Van olyan, hogy nincs mentés. csak betöltöd a játékot az elejéről vagy a checkpointról, van olyan, hogy bármikor menhetsz és onnan folytathatod és van olyan, hogy ha meghalsz akkor nincs választásod hogy honnan töltöd be, mert azt a játék határozza meg. Kicsit az utóbbira hasonlít a film is, elvégre mindig minden ugyanúgy történik így egy idő után megtanulja az ember, hogy mi fog történni és ez alapján tud cselekedni. Ez fölvet egy kérdést, hogy nekünk, embereknek, ha lenne ilyen képességünk, akkor mit kezdenénk vele? Szokták mondani, hogy "ha mindent előlről kezdhetnék, akkor se tenném másképp". Szerintem ez egy sablon szöveg. Azért gondolom, mert habár vannak esetek, amikor ez igaz lehet, általában az emberek ezzel a mondattal pusztán azért dobálóznak, mert valaki ezt mondta, vagy lusták belegondolni, hogy hogy lehetett volna másképp vagy egyszerűen csak nem látnak túl életük jelenlegi pontján és nem is akarnak. Ha lehetőségem lenne újracsinálni az életemet akkor én nekikezdenék, elvégre ismétlés a tudás atyja, meg úgy gondolom, hogy ha van lehetőség arra, hogy valamit jobban csináljak, akkor miért fosztanám meg magam a lehetőségtől? Szerintem mindenki fel tud mutatni az életéből nem is egy olyan történést, amikor rossz döntést hozott és az valamilyen mértékben meghatározta életét. 

 A másik dolog, amiről beszélni szeretnék az a női főhőskarakter és a két főkarakter közötti viszony.  Rita Vrataski (Emily Blunt) nagyon jó választás volt és a karaktere a lehető legjobb volt. Adott a szituáció, miszerint a Föld háborúban van és ennek megfelelően sikerült egy olyan női karaktert alkotni, ami szerintem tökéletes. Hogy ezt jobban alátámasszam, elmondom inkább a hibákat, amiket nem követtek el. A színésznő szép, de nem erotikus értelemben, hatalmas mellekkel. Katona, harcol, de nem a sok filmből ismert "kecses balettmozdulatokkal írtja az ellenséget" típusú, hanem az tényleg igazán katona, aki edz, harcol, ott van a többi katonával a harctéren, mint mindenki más. Erős, szívós jellem és ez az a karakter, ami ebbe a filmbe kellett. Ennél mélyebben nem akarok belemenni, hogy aki még nem látta, annak ne lőjjek le semmit.

 A két főhős karakter között kialakul egyfajta szerelmi szál, ami igazándiból nem is annyira szerelmi szál. Bill Cage folyamatosan újraéli a napot és szép lassan beleszeret Ritába, de mivel Rita nem emlékszik, hogy hányszor találkoztak már, ezért neki ilyesmire nincs ideje. És jó, hogy ezt figyelembe vették a filmkészítők és nem erőltettek bele minden áron egy romantikus szálat. Persze a végén elcsattan egy csók, de az sem a túlfűtött heves csók, mert elvégre "alig" ismerik egymást. A kettejük kapcsolata jól fel van építve úgy, hogy közben a film eseménysorozatát nem hagyják figyelmen kívül.

 A film amellett, hogy akciófilm, mellette sok vicces jelenet is van. Elvégre gondoljunk bele szegény Bill helyébe, aki teljesen őrült helyzetbe keveredik és ezt nem még drámaibb hangvétellel adják elő, hanem humorral oldják fel. És ez nagyon jól áll a filmnek. Komoly történet, jó karakterekkel és fantasztikus poénokkal. Aki teheti nézze meg!

(aki nagyobb kritikára számított attól elnézést kérek, de ami késik az nem múlik, de most csak egy élménybeszámolót akartam készíteni, anélkül, hogy túl sokat mondanék a filmről)

Húsvét-Versel, locsol, CSOKI !

A húsvét számomra mindig szerethető ünnep volt. Valami verset megtanultam, elmondtam és már jött is a csoki. És most gondolom minden olvasó azt várja, hogy iderittyentek egy verset, mert ez valahol elő van írva, hogy az aki blogol, az ilyenkor mondjon locsoló verset...Na jó, ne nézzetek azokkal a nagy bociszemeitekkel, megkapjátok ;)

Íme:

Felkelek reggel
"Ma locsolni kéne emberek!"
Ötlik a gondolat fejembe
és már öltözöm, ruházkodom
mikor kapok az élettől egy nagy pofont.
Elfogyott a kölnim!
Ezek meg fognak ölni!
Na nem baj jó lesz a víz,
abból is üveg vagy tíz
aztán már rohanok szaladok
ideje verseket mondanom.
Zöld erdőben jártam én,
lila nyulat láttam én
megkóstoltan, nem volt milka
de hátha csokit kapok itt ma!


Igeeen, nem életem legszebb verse. Az iménti tíz percben dobtam össze, majd legközelebb.
Szóval ott tartottam, hogy szerettem mindig is a húsvétot meg minden, de nálam sokáig kimaradt ez a "Jézus feltámadt" sztori. Nem vagyok nagy vallásos -igen, kövezzetek meg- ezért számomra sokáig tényleg csak a versből és a csokiból állt az egész és nem akartam a dolgok mögé nézni. Meg kicsit morbid a gondolat, hogy valaki meghal, majd feltámad és én ezért csokit kapok minden évben. Persze tudom én, hogy Jézus feláldozta magát és megváltotta minden ember bűnét. És ez tényleg nagyszerű, de bennem mindig ott van a tüske, hogy ez szép és jó, de a szenvedéstől nem szabadította meg az embereket és újabb bűnök és bűnös emberek jelentek meg. Lehet, hogy valamit rosszul látok, és elnézést kérek, ha ez így van. Ami viszont nagyon "tetszik" (azért idézőjelben mert azért mégis meghalt Jézus) az az, hogy Jézus legyőzte a halált és visszajött.
Nagyjából ennyi a véleményem a húsvétról. Nagyon jó és szép ünnep, a mögötte lévő tartalmat meg nem akarom tovább feszegetni, mert nem vagyok elég tájékozott ahhoz.
És a fiúknak üzenem, hogy csak és kizárólag egy vödör vízzel szabad locsolkodni! Gondoljatok bele, a lányok szeretik a locsolkodást, -akkor is ha azt mondják, nem- plusz, akkor aznap már nem kell fürödniük :) A fiúknak pedig természetesen nagy locsolásért nagy ajándék jár! :D

Választások 2014

   Na, ez az a téma amivel minden boldog-boldogtalan szembesült az utóbbi időben . És egész végig azt lehetett hallani, hogy Orbán így, MSZP úgy, meg a jobbik és amúgy meg mindenki k*rva anyja és az LMP... az LMP meg zöld. Arra akarok kilyukadni, hogy ha az ember nem nézett utána, akkor "mintártalmatlanbirkanaívsággalrendelkezőegyén" csak annyit hallott, hogy van kb. 3 párt akik folyamatosan anyázzák egymástés mutogatnak egymásra, mint az óvodások.
   Az idei nevezzük "kampány", ami max lejárató kampány volt, engem nagyon idegesített. De minden oldalról! Beleértve az összes embert, aki csak azért készített videót, hogy lejárasson egy pártot. Naponta megtörtént az, hogy megyek fel a YouTube-ra és azonnal a képembe tolja, hogy "Ha szereted az országot, szavazz a Jobbik ellen!" vagy egy újabb Orbán gyalázó videó, stb. Engem ezek nem érdekelnek! Több okból is. Egyrészt azért, mert én is, habár csak részben, de szánalmasnak tartom ezt az egészet. Azért részben, mert ha megkérdezik, hogy: El tudod hinni, hogy jogos a felháborodásuk? - Igen. , Meg tudod érteni, hogy nem tudják magukban tartani?- Aha. , Egyet tudsz érteni ezzel a megoldással?- Semmiképp.
Azért nem mert értelmetlen. Attól, hogy valaki csinál egy videót, azzal nem változik semmi. Ez egy végtelenül gyerekes viselkedés, amiből ki kéne nőniük. Ha valakinek komolyan problémái vannak, akkor kezelje komolyan a dolgot és intézkedjen ennek megfelelően. Legyen határozott véleménye és ha ezt másokkal is meg akarja osztani, akkor keressen erre megfelelő portált, helyszínt vagy valamit, ahol meghallgatják, esetleg támogatókra tesz szert.
Véleménye lehet úgy egy embernek, hogy magában tartja. Ez a magatartás elfogadható és megérthető. Az viszont kevésbé, ha valakinek van valamilyen véleménye, ami nedves fingnek felel meg, akkor azt közhírré tegye. Ja, és ha valaki lejárató videót csinál, akkor vegye a fáradtságot és nézzen utána, hogy mi történt az utóbbi évtizedben és ne legyen tele olyan mondatokkal, amik megtámadhatóak igazságtartalmában.
   Másik problémám, a választásuk utáni cikkezések arról, hogy a választáson csaltak. Lehetett olvasni, hogy a közszférában dolgozókat megfenyegették, még azt is hallottam, hogy fotót kellett készíteniük, hogy a Fideszre szavaztak. Ezzel már alapból gondok vannak. Ha ez igaz lenne, akkor elég hamar kitudódott volna. Meg ezt hogy is gondolja a hír kitalálója? Van egy főnök. A főnök főnökének a főnöke kiadja az ukázt és akkor majd mindenki sorba áll a mobiljával a főnökénél, hogy megmutassa a fotót? Szerintem ez kacsa. Ahogy az is, hogy a toll, amivel x-et húztunk, a tintája eltűnik egy idő után és azért nem engedték leragasztani a borítékot, hogy aztán kivehessék és átírják. Istenem mennyi marhaság van ebben az egy mondatban... Az nem jut el a tudatukig, hogy nem csak fideszes felügyelők voltak minden helyszínen, hanem mondjuk...VEGYESEN? És hogy ezen kívül voltak külföldről érkezők, akik ellenőrizték a folyamatokat? Én nem akarok megbántani senkit, de tényleg senkit, de azért vegyük észre ha valamiről süt a hülyeség. Az említett indokok valakinek biztos kényelmes menedéket nyújt, hogy miért nem az történt, amit ő akart, de másnak legyen esze.
   Az utolsó dolog amiről még szót ejtenék, az a külföldiek szavazati joga. Előre is elnézést kérek minden külfölditől, de elmondanám a véleményem. Én megértem, hogy vannak magyarok, akik magyar államplgársággal (is) rendelkeznek, megértem, hogy lélekben esetleg magyarnak vallják magukat. De és ez egy nagy DE, ez nem jogosítja fel őket a szavazásra. Legalábbis a szememben. Az a baj, hogy itt nincs konklúzió. Egyesek biztos megérdemelnék a szavazati jogot, de mivel köztes opció nincs, én amellett voksolok, hogy inkább ne szavazzanak. A többség tuti, hogy semmit nem tud az itteni helyzetekről. Akkor meg ne szóljon bele. Ennyi. Azt meg ne nevezzük információnak, amit a szomszéd kislányának a barátja mondott. Akkor jogos, ha valaki több forrás alapján utánanéz, nem pedig ha egy ismerős által alkot véleményt. Ez így unfair a Magyarországon élőkkel, mert őket érinti az a döntés , amibe ők beleszólnak.
  A választás végeredményéről nincs nagyon mit mondanom. A többség így döntött. Én az az ember vagyok, aki adott helyzetben meghajlik a többség akarata előtt. Mondjuk azt nem értem, hogy a vesztes pártoknak miért nem ajánlották fel koalíció esélyét. Lehet, hogy nem fognának össze, de a kérdést kötelesek lettek volna feltenni.
  A végeredmény egyeseknek jó, másoknak rossz. Nem hiszem, hogy az én tisztem eldönteni melyiknek van nagyobb igaza. Egyéni véleményem persze az van, de a titkos választójog azért van, hogy titok maradhasson.

Vita németül a Star Wars-ról

Sziasztok!
Elnézést kérek azoktól, akik esetleg már egy ideje várták, hogy írjak, ha van ilyen, de az a helyzet, hogy érettségi időszakban vagyok, így elég gondterhelt az életem.
Na de most olyan napon vagyok túl, amikor megállapíthatom, hogy értelmetlen párbeszédekbe és vitákba keveredtem, amik helyenként teljesen röhelyesek voltak.
A nap azzal kezdődött, hogy nyugodtan álltam a terem előtt és épp az aznapi szendvicsemet ettem. Elment mellettem egy tanárnő, akit futólag ismertem más osztálytársam révén- magyarul nem voltam ismeretlen számára. Egyik pillanatban visszafordul az irányomba és nekemszegezi a kérdést:
  -Te román vagy?
Na itt álljunk meg egy szóra. Mielőtt bárki bármit szólna, nem vagyok rasszista és ebben a témában most nem szeretnék állást foglalni. Egyébként magyar állampolgár vagyok. De maga a kérdés... Te jó Isten!! Nem tudtam, hogy nézzek e nagy kerek szemekkel vagy röhögjek.
  -Nem, nem vagyok.-mondtam neki- Nem tudom, hogy a tanárnő honnan gondolta ezt.
(azért nagyon bizalomgerjesztő, hogy valaki rádnéz és rögtön megállapítani a nemzetiséged)
  -És az Adorján?-tette fel következő kérdését.
(Milyen Adorján??? Nincs is Adorján nevű ismerősöm...) Ehelyett csak annyit mondtam:
  -Szerintem csak össze tetszik keverni valakivel.- mellesleg nem tudom miért fontos ez valakinek, aki nem is ismer.

Na de mindegy.
Az óra ezután amin részt vettem német óra volt. Kezdjük ott, hogy nem vagyok valami jó németből. Az a kb. 3-as. A feladat az volt, hogy a padtársunkkal folytassunk le egy párbeszédet egy adott témáról. A mi témánk a könyvek voltak. Az egyszerűség kedvéért (nem azért mert nem tudnék németül, ááá...) magyarul írom le.

-Hello. (ez én vagyok)
-Hello.
-Szereted a könyveket?
-Igen nagyon szeretem.
-Milyeneket?
(eddig nagyon érdekfeszítő, ugye?)
-Szeretem a romantikus könyveket. És te?
-Én szeretem a sci-fi könyveket.
-Például?
-Például a Star Warst. (megállapodtunk abban, hogy ezt mondom mert tényleg szeretem és mivel szeretem ezt a világot talán tudok beszélni róla.).
-Miről szól nagyjából a legutóbbi könyv?
-Hát... ez a könyv időben már a filmeken túl játszódik. Han Solo és Leia házasok és Leia gyereket vár. Benne van Luke, aki ismét főszerepet játszik. És az Új Köztársaságról szól, pontosabban az új gondokról.
(na ezt nem kellett volna belekeverni)
A tanár azonnal lecsapott és innentől már magyarul folyt a párbeszéd:
-Mi? Mi az az új köztársaság?
-Hát... hát az az új Köztársaság...
-De mi az, mi a neve?
-Hát... ez. Új Köztársaság.
-De az mi?
-Hát.. mondom. Ennek ez a neve. Egyszerűen csak ennyi a neve...
-És hol van?
-Hát... (hogy hogy hol van? ez egy olyan egység, amibe rengeteg galaxis  és rendszer tartozik bele. Hogy lehet ilyet kérdezni? Nincs ennek határvonala, pontosabban nem lehet tudni. Szóval erre érdmeleges választ nem tudtam adni végül egy hazugsággal mentettem ki magam)
-Ez egy galaxis. És ebben van
Erre húzta a száját, hogy válasz-válasz de több is lehetne. Én meg tanulnivágyó diákként megkérdeztem:
-Tanárnő, azt hogy mondjuk németül, hogy a galaxisban található, de a galaxis széle már nincs benne?
Ezzel elértem, hogy befejezhettük a párbeszédet.
Utólag barátomnak csak annyit mondatm, hogy ha jobban tudnék németül, akkor abba mentem volna bele, hogy a midikloriánok hogyan nemzették a jediket. Na ez egy újabb érdekes párbeszédet szült volna.

Egy kis művészet: Saját Vers

Sziasztok!
Ezúttal, mint ahogy a címből kiderült, egy saját verset teszek közzé. Ezt a verset az iskolámban meghirdetett versenyre írtam. Egyenlőre nincs eredmény, várhatóan februárban lesz. Elöljáróban annyit, hogy nálam a versírás nagyon hangulatfüggő. Van pár alkalom, amikor szinte gondolkodás nélkül jönnek a dolgok és van hogy semmi sem jut az eszembe. Hazudnék ha azt mondanám, mennyire egy nagy költő vagyok. Írtam jópár verset, de a többségük elég "gyakorlás" szagú. De van pár igen jó is. A vers után írok még egy kis hozzáfűzni valót a hátteréről meg ilyenekről, de jöjjön a vers:

Korom gondolatai

Emlékszem, még ifjú voltam

minek nem volt más csak a Ma.

Nem érdekelt engem a nagy zajos világ pora,

én csak énekeltem, szaladgáltam a szabadban

Játszottam ha tetszett és sírtam ha kellett.

Gondtalan kis életem a rózsaszín ködével

tengettem mindennapjaim nevetéssel,

elillanó bajok, gondok elfelejtésével.

Az álomvilág nem tart örökké...

Minden mi jó volt már nincs! Csak ég-ég!

A „nagy dicső város” nincs többé.

Csak az önző, kapzsi, balga nép!

És én? Én csak állok és tűrök.

Felemészt vagy én is eltűnök?

Lázadás egy olyan rendszer ellen,

mely nem ismer rendet s nincs ellene szer?!

Végül én is ilyen lettem. Vak, önző, lelketlen.

De az örökös bosszúvágy kielégítetlen...

Talán majd jön egy jobb nap,

mely szebb lesz, mint a tegnap.

Szemeimmel szelíden nézek majd az égre,

eszembe jutnak majd azok a szép emlékek

s könnyes szemmel révedek majd a múltba,

mit és hogy tehettem volna jobban?

Meg kell, hogy mondjam eleinte sokat agyaltam a témán. Szeretek romantikus verseket írni (azokból van pár), de végül azért nem választottam ezt a témakört, mert nagyon nehéz ilyen verset írni. Nehéz spontán egy olyan szerelmes verset írni, aminek van története, szerkezete és szól is valamiről, nem pedig a szokásos sablonok vannak cukormázas csomagolásban adva.
Úgy döntöttem, hogy írok egy olyat ami elgondolkodtató. Megjelenik benne a múlt, jelen, jövő és azoknak a hangulatai (ez igeidőkben is látszik). A második versszak habár tudom, hogy nem ennyiből áll a fiatal felnőttkor, erősen és szándékosan vittem abba az irányba, ahol a mély kiábrándultság van és sok negatív. Talán itt az utolsó sorra kitérnék, mert lehet hogy nem annyira érthető. A "bosszúvágy"  arra utal, hogy én is "ilyen" lettem.
Az utolsó versszak igazából azért nem lett olyan hosszú, mert azt a kort még nem éltem meg. Ezért úgy döntöttem, hogy egy kissé melankólikus, nyugodt versszakkal zárom.
Az első versszakhoz nem hiszem, hogy sokat kell hozzáfűznöm. Tipikus álomgyerekkor, amikor még azt hisszük minden szép és jó. Aztán jön a pofáraesés...
Lényegében próbáltam sok mindent belevinni, szembesíteni a korszakokat, érzéseket és próbáltam valahogy úgy tálalni, hogy esetleg az olvasó is bele tudja magát képzelni.
És csak úgy megnyugtatás kedvéért, a vers második versszaka egy gondolatiságot fejez ki eltúlozva. Nem vagyok bosszúvágyas őrült. :)
Kommenteke szívesen fogadok, írjátok meg véleményetek, kritikátok. Mi az ami tetszett, mi az ami nem... Tényleg érdekel.

A vers írója elhatárolódik mindentől és mindenkitől. Ha szükséges akkor saját magától is.

Bemutatkozás

Sziasztok!
Ez most egy rövid bejegyzés lesz. Úgy gondoltam, hogy ha már ennyi bejegyzést felraktam, akkor írok egy bemutatkozást, hogy aki később idekeveredik az tudjon egy-két dolgot rólam, ami talán válasz lehet pár felvetődő kérdésre.
Kezdjük az elején! Mikor megszülettem... na jó, ennyire nem az elején.
Igazából amikor elkeztem ezt az "irogassunk és töltsük fel" dolgot, pusztán csak a szórakozás kedvéért tettem. Nem volt se jövőbeli tervem se semmi. Egyszerűen csak ki akartam próbálni. Most így 2014 elején arra a döntésre jutottam, hogy valamilyen szinten folytatni fogom. DE immáron valami rendszer alapján.
Előtte egy-két alapvető dolog. Aki eddig olvasta a bejegyzéseimet, az láthatta, hogy nem írok személyes dolgokról (ezt értsd úgy, hogy nem naplószerű), továbbá olyanról sem fogok írni, hogy nekem ez vagy az a bajom az életemben vagy ennek vagy annak örülök (egyszer írtam ilyet, azóta is sajnálom). Hogy miért? Mert szerintem senkit nem érdekel igazán az olyan blog ami tele van az olyanokkal, hogy "most megharagudtam a barátomra, mert...bla-bla-bla". Olyasfélék elképzelhetőek, hogy velem történt valami, azt elmesélem, mint egy történetet, ami vagy poénos lesz vagy valami komoly tanulsága lesz (lásd. Szalagavató, idegbaj, rosszullét). Továbbá azt is fenntartom, hogy nem írom le senkinek a nevét. Az én nevem úgyis ott van, de mások nevét nincs jogom felhasználni, így nem is teszem. Emiatt, ha kicsit személytelennek tűnik, azért elnézést kérek.
Na de a jövőről. Előre annyit, hogy vannak általam készített videók, amiket időről időre fel fogok rakni és fűzök hozzájuk egy előtörténetet. Ezen kívül vannak még mindenféle írásaim (vers, próza, kritika, egyéb...), amiket szintén feltöltök, persze csak azokat, amelyek érdekesek lehetnek az olvasó számára. És elképzelhető, hogy egy könyvet is elkezdek írni ezen a felületen. Ha kész van egy fejezet, akkor feltöltöm. Ebben még nem vagyok biztos, de lehet.
A kommentekkel kapcsolatban, szívesen fogadok bármilyen hozzászólást, lehet kritikus vagy pozitív.

Hát ennyi lett volna, remélem a későbbiekben tetszeni fog majd, amit csinálok.