Nemrég volt szerencsém megnézni A holnap határa című filmet, így gondoltam írok róla, mert van miről.
Először is kezdeném azzal, hogy az utcákon kinn lévő plakátok és reklámok engem nem hogy nem győztek meg, de még inkább elrettentettek. Hogy miért? Talán negatív véleménnyel vagyok Tom Cruise-ról? Nem. Semmi ilyesmi. Egyszerűen nekem a plakátból az jött le, hogy ez egy középszerű akciófilm, amit feltuningoltak valami jövőbeli katonaruhával és egy hangzatos címmel. A trailerek megnézése után már változott a véleményem és végül a film megnézése után már bizton állíthatom, hogy az első gondolatom teljesen téves volt.
Mivel a film nemrég jött ki, nem akarok belekezdeni nagy történetelemzésbe, mert arra úgy is ott vannak más oldalak és ezen felül ezt úgyis látni kell. Helyette inkább a film alap mozgatórugóját elemezném. A főhős, Bill Cage (Tom Cruise), meghal a csatában és addig éled fel újra és újra amíg meg nem találja a módját annak, hogy legyőzze az ellenséget. Tehát végtelen próbálkozási lehetősége van. Aki játszik vagy játszott számítógépes játékokkal, annak eszébe juthat, hogy ez olyasféle, mint a mentési rendszer a játékban. Van olyan, hogy nincs mentés. csak betöltöd a játékot az elejéről vagy a checkpointról, van olyan, hogy bármikor menhetsz és onnan folytathatod és van olyan, hogy ha meghalsz akkor nincs választásod hogy honnan töltöd be, mert azt a játék határozza meg. Kicsit az utóbbira hasonlít a film is, elvégre mindig minden ugyanúgy történik így egy idő után megtanulja az ember, hogy mi fog történni és ez alapján tud cselekedni. Ez fölvet egy kérdést, hogy nekünk, embereknek, ha lenne ilyen képességünk, akkor mit kezdenénk vele? Szokták mondani, hogy "ha mindent előlről kezdhetnék, akkor se tenném másképp". Szerintem ez egy sablon szöveg. Azért gondolom, mert habár vannak esetek, amikor ez igaz lehet, általában az emberek ezzel a mondattal pusztán azért dobálóznak, mert valaki ezt mondta, vagy lusták belegondolni, hogy hogy lehetett volna másképp vagy egyszerűen csak nem látnak túl életük jelenlegi pontján és nem is akarnak. Ha lehetőségem lenne újracsinálni az életemet akkor én nekikezdenék, elvégre ismétlés a tudás atyja, meg úgy gondolom, hogy ha van lehetőség arra, hogy valamit jobban csináljak, akkor miért fosztanám meg magam a lehetőségtől? Szerintem mindenki fel tud mutatni az életéből nem is egy olyan történést, amikor rossz döntést hozott és az valamilyen mértékben meghatározta életét.
A másik dolog, amiről beszélni szeretnék az a női főhőskarakter és a két főkarakter közötti viszony.
Rita Vrataski (Emily Blunt) nagyon jó választás volt és a karaktere a lehető legjobb volt. Adott a szituáció, miszerint a Föld háborúban van és ennek megfelelően sikerült egy olyan női karaktert alkotni, ami szerintem tökéletes. Hogy ezt jobban alátámasszam, elmondom inkább a hibákat, amiket nem követtek el. A színésznő szép, de nem erotikus értelemben, hatalmas mellekkel. Katona, harcol, de nem a sok filmből ismert "kecses balettmozdulatokkal írtja az ellenséget" típusú, hanem az tényleg igazán katona, aki edz, harcol, ott van a többi katonával a harctéren, mint mindenki más. Erős, szívós jellem és ez az a karakter, ami ebbe a filmbe kellett. Ennél mélyebben nem akarok belemenni, hogy aki még nem látta, annak ne lőjjek le semmit.
A két főhős karakter között kialakul egyfajta szerelmi szál, ami igazándiból nem is annyira szerelmi szál. Bill Cage folyamatosan újraéli a napot és szép lassan beleszeret Ritába, de mivel Rita nem emlékszik, hogy hányszor találkoztak már, ezért neki ilyesmire nincs ideje. És jó, hogy ezt figyelembe vették a filmkészítők és nem erőltettek bele minden áron egy romantikus szálat. Persze a végén elcsattan egy csók, de az sem a túlfűtött heves csók, mert elvégre "alig" ismerik egymást. A kettejük kapcsolata jól fel van építve úgy, hogy közben a film eseménysorozatát nem hagyják figyelmen kívül.
A film amellett, hogy akciófilm, mellette sok vicces jelenet is van. Elvégre gondoljunk bele szegény Bill helyébe, aki teljesen őrült helyzetbe keveredik és ezt nem még drámaibb hangvétellel adják elő, hanem humorral oldják fel. És ez nagyon jól áll a filmnek. Komoly történet, jó karakterekkel és fantasztikus poénokkal. Aki teheti nézze meg!
(aki nagyobb kritikára számított attól elnézést kérek, de ami késik az nem múlik, de most csak egy élménybeszámolót akartam készíteni, anélkül, hogy túl sokat mondanék a filmről)
