Általában minden témának legyen az film, könyv vagy vers igyekszem külön bejegyzést szentelni, de most kivételt teszek, mert ezt a két filmet a közelmúltban láttam és hasonló érzésekkel távoztam a székemből. Ez egy élménybeszámoló, tehát ne várjatok széleskörű kritikát.
Kezdjük a Krampusz című filmmel. Ez egy klasszikus horror film igazából se több se kevesebb. Nem azt mondom, hogy hatalmas reményekkel ültem be a filmre, mert ez nem lenne igaz, ugyanakkor érdekelt egy olyan film, ami végre nem a szokásos "megjött a télapó és mindenki boldog" eszmén alapul, hanem a karácsonyi filmeket végre más műfajból közelíti meg. Tegyük a szívünkre a kezünket és mondjuk ki. Annyi ugyanolyan sablon karácsonyi film van, hogy már mindenkinek a könyökén jön ki és a Reszkessetek betörőkről akkor még nem is szóltam.
Na de attól, hogy valami formabontó, automatikus hogy jó is lesz? Persze, hogy nem. Az alapkoncepció az, hogy idén nem a mikulás jön el, hanem a krampusz. A történet egy elég valósághű jelenetsorral kezd, Adott egy család, anyu, apu és egy gyerek, akik készülődnek a karácsonyra és ezzel együtt a rokonokra is. Ám az egész kicsit sem idilli. A háznak szépnek kell lennie, az ételnek finomnak kell lennie, mindennek tökéletesnek kell lennie és persze minden borul, amikor a vendégek megérkeznek. A gyerkek veszekednek, kisebb-nagyobb beszólások hangzanak el, szóval maga az ünnepi hangulat nincs meg. A főszereplő kisfiú annak ellenére, hogy tudja, hogy nincs mikulás, mégis ír levelet a télapónak a kívánságaival. Természetesen kicsúfolják és emiatt széttépi a levelet és kihajítja az ablakon. Amúgy fontos megjegyeznem, hogy a történet Amerikában játszódik és ott az ajándékot a Mikulás hozza, nem a Jézuska. Ezt csak az egyértelműség kedvéért írtam.
A Krampusz lényegében azokat látogatja meg, akiknél nincs meg a karácsonyi hangulat és a szeretet és kezdetét veszi a mészárlás. Nem fogom leírni, hogy kit, mikor és hogy öl meg a Krampusz, mert akit érdekel úgyis megnézi és ezt nem akarom lelőni. Azt azért elárulom, hogy a film gond nélkül helyt állna a 99Ft-os részlegen, mert még ha komolyabb alkotásról van is szó, érdemben nem sokat tud felmutatni. Pontosabban hiányoznak dolgok. Öldöklés van, mert hát ugye mégis csak horror, de nem igazán ijesztőek. Persze az érzékenyebb lelküeknek talán igen, de rosszat álmodni garantálom, hogy nem fogtok tőle. Plusz kiszámítható, hogy kit mikor... Meg ha már itt tartunk, volt egy jelent, ami nekem szemet szúrt. Krampusz használ játékokat is, na most egy játék még ha dúsítjuk is egy-két fém alkatrésszel, nem lehet túl nehéz, max 5 kiló. Nem egy nagy játékról van szó. Az volt számomra vicces, hogy ez a játék ledöntötte a lábáról az egyik karaktert, eddig ez oké, de utána meg ott küzdött vele a nő, mintha legalább egy másik emberrel birkózna és nem értettem miért nem emeli fel dobja el a francba vagy akármi. A filmben rengeteg klisé van, ezzel nem is lenne nagy gond, elvégre ma már nehéz új horror filmet csinálni, lévén már ötletbelileg nem nagyon tudnak újat kitalálni, a gond inkább azzal van, hogy volt egy tök jó alapötlet és ezt nem használták ki teljesen. Horror szinten nem túl erős, de nem is túl gyenge a film, de ha már kitalálták ezt a sztorit, ami egyébként tök jó ötlet, akkor kicsit többet akartam volna tudni magáról a Krampuszról. Tudunk meg róla pár dolgot a filmben, de ez egyszerűen még így is kevés.
Több kellett volna belőle, mert alapjába véve ez nem egy rossz film. Vannak benne jó megoldások, jó ötletek, a színészi gárdára sem lehet különösebb panasz, egyszerűen csak annyi, hogy több kellett volna abból, ami egyedivé tehette volna a filmet.
Sicario
Na ezt a filmet viszont vártam, nem is kicsit, mert az a színésznő játszik benne, aki a Holnap határában is volt. Ha így nézzük, ez egy hatalmas pofára esés volt a részemről. A film 2 órás és azt hittem elalszok. Az alapsztori itt sem lenne rossz, íme (Port.hu):
"Az emberrablási ügyekre specializálódott FBI ügynök, Kate Macer (Emily Blunt) és csapata egy bevetés során falba temetett, rothadó hullákra bukkan a Diaz család házában. Kate-et ezután felkérik, hogy vegyen részt egy titkos akcióban az Egyesült Államok és Mexikó területén ténykedő hírhedt Diaz klán és vezetője, a véreskezű drogbáró elfogására. A klán a könyörtelen Sonora kartell tagja, amely a drogcsempészettől az emberrabláson át a hidegvérű kivégzésekig a szervezett bűnözés minden területén jelen van a közép-amerikai régióban. A mexikói bűnbanda terjeszkedését egyre nehezebb megfékezni, a korrupcióban már több ügynök is érintett. Egy kolumbiai bérgyilkos, Alejandro (Benicio Del Toro) és Matt Graver különleges ügynök (Josh Brolin) vezetésével szigorúan titkos egység indul Ciudad Juarez felé. Az idealista Kate a csapat egyetlen nőtagjaként szintén velük tart, és hamarosan olyan véres háborúban találja magát, ahol az ellenfél semmilyen szabályt nem tisztel. Őrült gyilkosok és ártatlan emberek egyaránt áldozatul esnek a sötét, alvilági küzdelemnek, amelyben tiszta eszközökkel, úgy tűnik, lehetetlen igazságot szolgáltatni."
Szóval ez a rész rendben is van, a baj, hogy kb tényleg csak addig van rendben, amíg le van írva. Kate tényleg jó ügynök, a helyzet tényleg komoly és minden adott, hogy jól működjön a film és mégsem. De folytassuk a pozitív dolgokkal. A karakterek nagyon jól ki lettek találva, mindenkinek meg volt az egyedi saját stílusa, amit meg is tartott. Az is tetszett, hogy sokszor a kamera egész messze volt, így szép képet kaphattunk a tájról, néha meg nagy közeli volt, mintha mi is ott lennénk. A történet is jól el lett találva és jól be lett mutatva a kegyetlen valóság. Lényegében minden szép és jó, csak maga a film nem működik, mert még az első órában le is tudott kötni, onnantól kezdve már azon gondolkoztam mit egyek vagy mivel tudnám elfoglalni magam. Nagyon lassan halad a cselekmény és amikor halad, akkor se teljesen érthető mi merre hány lépés. Meg egyszerűen kevés benne az akció és nincs benne kellő feszültség. Persze fontos dolgok hangzanak el, de amikor már alapból nem értem mi zajlik és a főszereplő is csak értetlenkedik és az ég egy adta világon kívül nem történik ezen felül semmi, akkor az embernek elege lesz. És ez megy folyamatosan... nem értjük mi van, a főszereplő se és amikor valamit elárulnak, az se mondd túl sokat, mert megint ott vagyunk, hogy még mindig nem tudunk semmit. Akció meg nagyon kevés van, szóval még azt se lehet mondani, hogy de legalább az leköt. De tudjátok mit? Nem ez a baj ezzel a filmmel. Az egyetlen igazi probléma az Kate Macer. Nem, nem a színésznő mielőtt félreértenétek, ő jól alakít, hanem maga a karakter. Ez a nő semmit nem változik a történet alatt, pedig neki kellett volna, legalábbis szerintem. Az elején ő a nagy reménység, aztán amikor jönnek a cselekények csak rosszul van meg kiakad meg stb. Nem nő fel a feladathoz és csak úgy ott van, mint egy potyautas. Nincs semmilyen személyiségfejlődése és ez a hiba. Minden változik körülötte és ő nem hogy nem tart lépést vele, meg se mozdul. A film végi végső bevetésnél az első dolga, hogy elejti a fegyverét.... Tudjátok mit kellett volna csinálni a film során? Meg kellett volna tanulnia keménynek és kegyetlennek lennie. Feladni az olyan eszméit, amik abban a világban már semmit sem érnek és végül visszatalálnia önmagához. Ha egy ilyen lelkiutat jól tudtak volna ábrázolni ez egy tök jó film lett volna, de így nem az.
Azért nem mondom, hogy rossz film, mert van benne dráma és ha úgy nézzük, hogy Kate-et csak beleráncigálták ebbe az egészbe, mint tehetetlen tényezőt a film helyt áll és más megvilágításba kerül. Ha nyitottak vagytok az ilyen témára, tegyetek vele egy kísérletet, de egy jó tanács. inkább társaságba nézzétek meg, mert úgy könnyebb elviselni még ha rossz is.
