A mostani vers egy szerelmes vers, ebből kifolyólag a mostani téma a szerelem lesz.
Szerelemről beszélni nehéz, mert azt át kell élni és ugyanígy nehéz (legalábbis számomra) jó szerelmes verset írni. Az évek alatt, kisiskolás korunktól kezdve olvassuk, tanuljuk a költők romantikus verseit és hallunk különböző sablonszövegeket. Éppen emiatt nehéz úgy megírni egy ilyen verset, hogy ne legyen tele sablonszövegekkel vagy más költőktől lopott rímekkel és emellett legyen benne valami tartalom is. Az én verseim általában szomorkásabb, negatívabb ha úgy tetszik, valahogy nálam ez a fajta stílus vált be. Számomra a színtiszta "rózsaszínvilág" túl egyhangú és egyszerűen nem tudnék benne alkotni (ezzel a "minden nagyon szép minden nagyon jó" esetre utalok).
A szerelem végigkíséri életünket és az évek múlásával változik az erről alkotott képünk. Kisebb korban sok esetben a lányok piszkálásával történik meg a szeretet jele majd az egész egyre komolyabb kezd lenni. Bár lássuk be, hogy az első pár szerelem nem az igazi tényleg nagy szerelem, a tinédzserkori fellángolások is ilyenek. De már ekkor kialakul, hogy ki milyen ember lesz, valószínűleg hogyan fog udvarolni. Egyesek rengeteget edzenek és fizikai erőlétükkel (izomagyúak) próbálnak tetszeni a lányoknak, mások verseket írnak vagy egyszerűen csak az intellektuális képességüket akarják előnyben részesíteni, de vannak olyanok is, akik a kettőt vegyítik. (talán nem kell mondanom, hogy a férfiak szemszögéből nézem a dolgokat, lévén, hogy én is az vagyok és nem akarok a lányok szemszögéből nyilatkozni) Ezzel a három csoporttal eléggé beskatulyáztam a dolgokat, ami talán nem helyénvaló, de ha jobban akarnám boncolgatni, akkor nagyon hosszú lenne a bejegyzés.
Az érzelmileg érett korban már kialakul önmagunkról egy reális kép, amit el is fogadunk és ehhez keressük az ideális párt. De mivel az érzelmek korántsem racionálisak vagy stabil dolgok ezért vannak hullámvölgyek egyészen a nagyon szerelmestől a depresszióig.
A szerelem megélése teljesen emberfüggő és ne felejtkezzünk el arról sem, hogy két emberről van szó, tehát partnerfüggő is. Irányítani azerintem nem lehet, de kontrollálni igen.
És most jöjjön a vers. Ehhez a vershez nem szeretnék különösebben kommentet fűzni, mert részint van valós alapja, részint nincs és a magánéletemet nem szeretném kitárgyalni, úgyhogy íme:
Plátói szerelem közelről
Éveken keresztül mellettem voltál.
Bár én máshogy néztem rád,
talán így volt teljes a világ.
Szemedben láttam elveszett lelkem fiatalságát,
lelkedben éreztem szívem legfőbb társát.
Számodra csak egy barát voltam.
Egy kit a sors rendelt oda
(és ezt talán te is tudtad)
Féltél megmutatni önmagad,
de én a maszk mögött láttam arcodat.
Láttalak már igazán sírni,
mikor elhagyott a remény és nem volt rá ír.
Láttam, mikor arcodat mosoly deríti.
Szebb lett tőle a világ, a legszebb volt így.
Számomra Isten ajándéka voltál
és én is az voltam talán.
Emlékeimben felidézem hosszú barna hajad,
barna szemed, mely szelíd volt; és egyszerre vad.
Karcsú tested és benne Lelked,
mely érzi: Én ott leszek melletted!
