Hát ez is megvolt. Igazából már November 30.-án megvolt a szalagavató, de csak most jutottam el odáig, hogy higgadtan tudjak véleményt formálni erről az egészről. Nem is igazán a szalagavatóról akarok beszélni, hanem a mögötte lévő iszonyatról.
Nézzük sorjában. Először is el kell dönteni, hogy milyen legyen az osztálytánc. Jó, rendben van. Vannak, akik kreatívak és megoldják, kiosztják a feladatot stb. Van ezen kívűl a keringő, pontosabban annak a dala. Na az már viccesebb, mert az összes évfolyam jön valami javaslattal, aztán egymásnak esnek, majd megsértődik mindenki mindenkire és aztán vagy az erősebb győz vagy választanak egy középszart. Megmondom őszintén ez eddig egy kicsit sem izgat.
Jön a kérdés, hogy de hát akkor miről akarok én beszélni? Például arról, hogy nem célszerű egy olyan tánctanárt alkalmazni, aki nem tud fegyelmezni. Minket egy házaspár, akik véletlenül az egyik osztálytársam szülei, tanítottak keringőzni. Na most... vázolom a képet (meg kell, hogy mondjam, hogy már röhögő görcsöt kapok a gondolatától is) A férj egy cingár pasas. Az a se izom, se zsír fajta és még nem is magas. Ennek ellenére egy hatamas arany fuxot hord a nyakában, mint valami félresikerült cigány bandavezér. Persze a haja hátra van zselézve, mert az mindenkinak annnyira bejön. A hangja meg olyan vékony és erőtlen, hogy a fecskék megirigyelnék. A feleség ezzel szemben egy testes, nem kövér, félreértés ne essék, temperamentumos nő, akinek van kiállása. Elképzelem milyen lehet a családi idill.
-Szia szívem!
-Kuss és irány takarítani!
-Igenis...
A lényeg viszont az, hogy egyszerűen nem tudtak fegyelmezni. Nem tudom mit képzeltek, de valahogy nem fogták fel, hogy az úgy nem működik, hogy valaki tanulja a táncot, valaki meg nem. És aki ott volt, az is nyugodtan leülhetett. Ennek az eredményét nem is kell elmondanom. Igen, kitaláltátok, el lett rontva.
De az osztálytánc egész jó lett. Mondjuk ott csak azt nem értettem, hogy miért olyan táncmozdulatokat kell tanulni, amik fizikai képtelenség, hogy megcsináljak. Van az a testalkat, amivel nem lehet...
Ennek az egésznek a koporsószöge, az a fotózás és videózás. Valami emlék ugye kell, tehát kell rá keresni valakit. Persze az aki azt mondta volna, hogymegcsinálja évfolyamszinten jó összegért, azt leszavazták. Ez olyan mintha azt mondanám, hogy "figyelj! Én elvégzem neked ezt a munkát ennyiért és így neked marad egy csomó lóvéd másra! - Ááá, nem kösz, nem kérek belőle" Miért?! Komolyan egyszerűen nem tudom felfogni agyilag, hogy hogy lehet így elcseszni valamit. Szóval keresni kellett valakit. Az egyik osztálytársam mondta, hogy ő intézi. Telt az idő és nem haladt semmire. Plusz véletlenül elfelejtett szólni, hogy gáz van. Végül véletlenül, ismétlem véletlenül, rájött, hogy az egyik ismerősének van fénygépezőgépe (nem szakember csak van gépe) és ráér. Aztán el kezdte mondani, hogy 3500 helyett fejenként 3000-be fog kerülni, ha 20 fölött rendelünk CD-t. +20 000 a munkadíj. Na jó, itt most álljunk meg és számoljuk csak végig a dolgokat! 25-en vagyunk az osztályban, de min. 20-nak kell rendelni. Tehát az 60 000 + 20 000= 80 000Ft. 80 000Ft. Te Atya Úr Isten! És ez az ember csak fotót készít. Vázolok egy egyszerűbb megoldást. Mondjuk veszünk 3db CD-t, erre ő azt mondja, hogy egy CD 5000, tehát az összköltség 35 000Ft. Ugye hogy mennyivel olcsóbb? És ezek tetejébe az osztályom annyira hülye, hogy nem veszik észre hogy bepalizzák őket. Most jön a pláne. Megszavaztatták, hogy az egész menjen osztálypénzből mindenkinek. Ezt már józan ésszel nem lehet elviselni. Leírom, hogy mi lenne egy szavazás rendje:
1) Megszavaztatható
a) nincs vétójog, tehát a többség akarata dönt
b) van vétójog, tahát ha valakinek nem tetszik, az egész tárgytalanná válik
2) Nem megszavaztatható - egyén dönt arról, hogy mit akar
Ez a 2) pontba tartozik. De nem, ők rám erőltetik azt amit nem akarok. Nem húzom tovább az időt, ez a rosszul összetákolt trágyadomb, nem kevesebbe került, mint 95 000 Ft-ba. Nem tudom ez hogy jött ki. De! Tegyétek meg kérlek, hogy írjátok be a Google-be hogy "szalagavató fotózás" kb. az első oldalon nekem kiadott egy céget aki csinál videót, fotót és montázsfilmet 75 ezerért és mindenkinek odaadja a CD-t. Pénzbe kerül, ezt nem vitatom, de mi kis híján százezret költöttünk csak fotókra!
A szívinfarktus kerülgetett, hogy ennyi hülyével vagyok összezárva és most megy a veszekedés, hogy ki hibája. A baj az, hogy a fotós így kapott 95 ezret és mivel meg lett szavazva, az egyetlen felelős maga az osztály. Számlát nem kaptunk, szerződést nem írt alá. De persze most valaki megszólalhatna, hogy "De hát ennyi pénzért minőségi arut kaptatok és biztos utómunkálatokkal szebbé tette a képeket." Aha. A nagy lószart! Összesen én kb. 4 darab képen szerepelek (ez annyit tesz, hogy rajta vagyok) és ezek közül is hármon, mondjuk úgy, hogy előnytelenül nézek ki. Erre lehet mondani, hogy a fotós nem tehet róla ha ronda a pofád, de higyjétek el nekem, hogy nem erről van szó. Egyszerűen szar helyzeteket fotózott le. És ezzel nem vagyok egyedül. Az osztálytársaim is csak kettő-három fotón szerepelnek és van akiről csak szar fotó készült. Ja, és még egy megjegyzés. Én a zárókeringőben voltam, de arról konkrétan nem készült fotó. Miért?! Székrekedése volt vagy mi a fene? És most már tényleg az utolsó dolog. A CD, amit kaptunk, az elején van egy csoportkép. Ez szép és jó, de miért fekete-fehér? Ha egyszer színesben készül a kép, akkor miért rakja át fekete-fehérbe? Megmondjam? Mert olcsóbb... Érdekes, amikor évekkel ezelőtt csináltunk egy osztályzene CD-t akkor mindenki kapott egy CD-t, aminek színes volt a borítója. De a képeknél is ezzel szórakozott ez az idióta. Pár képet átrakott fekete-fehérbe. Semmi értelme, mert itthon a legegyszerűbb programmal meg lehet oldani, de ő ezzel fitoktatja, hogy mennyit dolgozott vele... A comenius logo-ban többet dolgoztam, mint ez.
Ezt most azért írtam le, mert bárki járhat így. Tanuljatok a mi hibánkból és ne legyetek ökrök!
2013. december 16., hétfő
2013. november 10., vasárnap
Csokonai: Konstancinápoly verselemzés
Hát... hogy őszinte legyek, fogalmam sincs hogy hoztam össze ezt a verselemzést, de valószínűleg elég durva anyag kellhetett hozzá. Na mindegy. A műkedvelőknek tetszeni fog, a többieknek meg azt tanácsolom, hogy próbálják meg iróniával olvasni. Egyébként 5-öst kaptam rá... :)
Csokonai
1794-ben
fejezte
be
ezt
a
verset,
amikor
még
a
méltán
híres
Debreceni
Református
Kollégium
elismert
diák-poétája
volt
(sajnos
1795-ben
kicsapták,
főleg
politikai
okokból).
Társai
örömére
meglehetősen
egyéni
stílusban
alkotott,
de
kivételes
költői
tehetsége
vitathatatlan.
A
vers
szomszédos
sorai
rímelnek,
azaz
páros
rímeket
használt
a
költő.
A
vers
116
sora
egybefüggő,
nincs
versszakokra
tagolva,
de
a
mű
valójában
három
fő
részre
osztható
(az
első
rész
jóval
korábban,
még
kb.1785-ben
keletkezett).
Az
iskolai
versgyakorlatok
hatása
megmutatkozik
a
vers
felépítésén,
de
ugyanakkor
azon
messze
túl
is
mutat.
A
korábbi
városleírás
átvált
egy
számonkérő,
indulatos
valláskritikába,
de
nem
öncélúan,
hanem
a
költő
a
szellemi
nyomorúság,
a
tudatlanság
ellen
harcol,
egyrészt
a
felvilágosodás
eszméinek
híveként,
másrészt
egy
boldogabb
kor,
a
jövő
hírnökeként.
A Konstancinápoly című vers rövid bevezetője tisztázza a földrajzi és a valláspolitikai (keresztény és iszlám) alapokat, különbségeket. „E másik Róma”- kifejezéssel arra utal, hogy a katolikus egyház kettészakadása után a város a görög katolikus egyház központja is. Majd rögtön mozgalmas tájleírás és életképek sora kezdődik, ehhez a költő a múzsáját hívta útitársul. „De jöszte be, Múzsám, a városba velem” Kívülről, a Boszporusz-szoros „büszke habjai” felől közelít a városhoz, majd az utcák színes forgatagát jeleníti meg: „pompás düledéki”, „tágas utcák” stb. A város főbb jellemzői: a színesség, a fényűző gazdagság, a pompa és a mozgalmasság. Hangsúlyosak az egzotikus részletek, pl. a lefátyolozott dámák, a színes ruházatú lovasok, harsányan imádkozó muzulmánok. Ezután egy belső, intim térbe vezet, a szultán háremébe. A rokokó stílus bájos, miniatűr képei, a metaforákban gazdag sorok alig leplezik a kép finom erotikáját: „Sok száz előkontyú turbékol egy hímnek. ... Bémegyen a dáma-bibliothékába, Hol sok ázsiai pergamen membrána, Író pennájának megnyílni kívánna.” Pár sorral később már ismét a szabadban, a belvárosi forgatagban találjuk magunkat, a „roppant templomok”, és a kor karcsú felhőkarcolói, a mecsetek között.
A Konstancinápoly című vers rövid bevezetője tisztázza a földrajzi és a valláspolitikai (keresztény és iszlám) alapokat, különbségeket. „E másik Róma”- kifejezéssel arra utal, hogy a katolikus egyház kettészakadása után a város a görög katolikus egyház központja is. Majd rögtön mozgalmas tájleírás és életképek sora kezdődik, ehhez a költő a múzsáját hívta útitársul. „De jöszte be, Múzsám, a városba velem” Kívülről, a Boszporusz-szoros „büszke habjai” felől közelít a városhoz, majd az utcák színes forgatagát jeleníti meg: „pompás düledéki”, „tágas utcák” stb. A város főbb jellemzői: a színesség, a fényűző gazdagság, a pompa és a mozgalmasság. Hangsúlyosak az egzotikus részletek, pl. a lefátyolozott dámák, a színes ruházatú lovasok, harsányan imádkozó muzulmánok. Ezután egy belső, intim térbe vezet, a szultán háremébe. A rokokó stílus bájos, miniatűr képei, a metaforákban gazdag sorok alig leplezik a kép finom erotikáját: „Sok száz előkontyú turbékol egy hímnek. ... Bémegyen a dáma-bibliothékába, Hol sok ázsiai pergamen membrána, Író pennájának megnyílni kívánna.” Pár sorral később már ismét a szabadban, a belvárosi forgatagban találjuk magunkat, a „roppant templomok”, és a kor karcsú felhőkarcolói, a mecsetek között.
„Ti is itt állotok, kőszálnyi mecsetek,
Melyek a fellegek közé rejteztetek!
Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja
Fényével az égi holdak számát toldja.”
Melyek a fellegek közé rejteztetek!
Hegyes tetőtöknek aranyozott holdja
Fényével az égi holdak számát toldja.”
A könnyedséget azonban hamar felváltja az elmélkedő, filozofikus
jelleg és a hivalkodó külsőségek kritikája. A
második
rész
a
“Denevér
babona...”
felkiáltással
kezdődik.
A pompát és a vallási szertartásokat a természet
gazdagságával állítja szembe, hiányolja a valódi hitet, az
alázatot, az igazi szeretetet és hálát. Költőnk
a
hazai
viszonyokra
adaptálja
a
voltaire-i
egyházellenességet
és
racionalizmust
valamint
beleszövi
Rousseau
érzelmeket
felszabadító
törekvését.
A
harmóniát
és
a
testvériséget
ellentétesnek
érzi
a
vallási
dogmákkal.
(„Óh,
e
népre,
óh
mely
sűrű
felhőt
vona
|
A
szentség
színével
bémázolt
babona!”).
Csokonai
alapvetően
a
mohamedán
vallásgyakorlatot
gúnyolja
(„Külömben
nem
lehet
idvezűlt
törökké”),
ám
a
katolikus
pénteki
böjt
sem
marad
említetlenül.
Ez
még
a
hétköznapi
református-katolikus
civódás
része
is
lehetne
(különösen
Debrecenben),
de
később a harangok említése is arra utal, hogy a
keresztény vallási elvakultság, sőt mindenféle vallási
fanatizmus általános bírálatát olvashatjuk. Megkérdőjelezi az
egyházi szervezetrendszer uralmának, kiváltságainak megszokott
elveit: „Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság? / Míg űlsz
a királyok koronáján, kincsén?”
Az egyház működését pusztán üzleti fogásnak tekinti, melyben
csontsovány („skeleton”) zarándokként és „egy-két
liturgia” elmondásával lehet biztosítani a mennybe jutást.
Érezhető az a véleménye, hogy az emberi társadalmak megromlása
a vallások megjelenésének következménye: „Sok bolond kiadja
utolsó fillérét,
Leteszi a mennynek árendáját s bérét”
Leteszi a mennynek árendáját s bérét”
A költő felidézi az eszményített múltat, a rousseau-i
ősállapotot, amikor még „állott a Természet örök építménye”.
A
vers
a
költőre
jellemző
jövőre
utalással
fejeződik
be,
(„Siess, késő
század! jövel, óh
boldog kor!”) említést tesz a
költői mű maradandó, örök voltáról, továbbá az értő
utókorról – mintegy önmagát biztatva. A művészeket gyakran
kínzó hiúság nyomai is fellelhetőek a vers vége felé egy
sóhajtásban: „Vajha te csak egyszer említnél engemet”.
A vers
záró sorait a természethez intézi („Természet! emeld fel örök
törvényedet”): segítséget kér tőle, hogy a természet
törvényei ismét teret hódíthassanak, mert ha ez történik,
akkor „e kézzel fogható setétség eltűnik / az éjnek madara
húholni megszűnik / egy jóltévő világ a mennyből kiderűl, / S
a sok kigondolt menny mind homályba merül”.
A költő
szerint ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a társadalmi
különbségek eltűnjenek, s egyúttal eltűnjék a magántulajdon
és a hamis vallás. Az értelem, a szeretet, a testvériség
eszméinek harmóniájában bízó költő egy boldogabb jövő képét
festi elénk. Reménye szerint egykor majd „a szeretet lelke a
főldet bételi, s az ember az embert ismét megöleli.”
Úgy
legyen.
2013. szeptember 29., vasárnap
Star Wars
Star Wars: A klónok
támadása
A Star Wars univerzuma
kétségtelenül a sci-fi műfaj egyik legkiemelkedőbb alkotása. A
sci-fi az angol science fiction szóból ered, ami egyesek szerint
Galileo Galilei és Isaac Newton csillagászati felfedezéseinek
köszönhetően jött létre. Mások szerint viszont a Frankenstein
című regény volt a kiindulópontja. Ami biztos, hogy a
tudományos-fantasztikus műfaj a huszadik században ért meg arra,
hogy elfoglalja méltó helyét a többi filmes műfaj mellett. A
tudomány fejlődése ekkoriban ugrott meg annyira, hogy felkeltette
az írók kíváncsiságát, amiből később születtek a sci-fi
filmek. Ilyen volt például Jules Verne vagy H.G Wells. A műfajra
jellemző az idegen/földönkívüli létforma, robotok, más
civilizációk, űrutazás, időutazás, stb. Általában olyan
jövőképet mutat be, amiről tudjuk, hogy nem a valóság, de van
valami tudományos alapja, ami miatt elhiszi a nézőközönség,
hogy igaz.
A Star Wars írója és
rendezője George Lucas. 1944-ben született amerikai filmrendező
producer és szövegíró, aki a Star Warsszal vált leginkább
híressé. Míg az első trilógia első része 1977-ben készült
el, addig a második széria utolsó része már 2005-ben. A klónok
támadása, pedig 2002-ben jelent meg. Láthatjuk, hogy az első és
utolsó film között sok idő telt el. A kérdés az, hogy ez
probléma-e? A válasz az, hogy igen. A régi és új trilógia
máshogy készült, másnak akart megfelelni és változott az
elvárás a sci-fi filmek körében is. És nem utolsó sorban
változott maga George Lucas is. Régebben például azt nyilatkozta,
hogy a speciális effektusok csak eszközök egy történet
elmeséléséhez, most már azt mondja, hogy ő csak arra várt, hogy
a technika utolérje az ő fantáziáját.
A klónok támadása egy
híd a kezdetnek számító első rész és a trilógia befejező,
harmadik része között. Érdekes, hogy a sci-fi műfaj mindig a
jövőben játszódik, itt viszont a múltról kell beszélnünk.
(Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban...)A film maga egy kitűnő
példája a sci-fi filmeknek, emellett viszont rengeteg sebből
vérzik.
A régi szériánál
George Lucas másokkal együtt épített fel egy új világot a
díszletekkel. Lássuk be, hogy mai szemmel nem néztek ki olyan jól
azok a jelenetek, de ettől függetlenül vagy pont ezért, hihető
volt, amit láttunk. Ennél a filmnél viszont szinte minden
számítógépes munka. Ez nyilván a technika fejlődésének
köszönhető és emiatt láthatunk csodálatos bolygókat. Minden
bolygónak van valami jellegzetessége, pl: Kamino felszínét víz
borítja, a Naboo a Földre emlékeztet... A harci járművek is jól
ki vannak dolgozva, ami megint egy plusz pont, mert elhiszem, hogy
ezt a járművet valaki megtervezte, legyártotta. Ami még az
animációnak köszönhető, az az idegen létforma. Rengeteg féle
űrlényt láthatunk. Ráadásul figyeltek, hogy másféle társadalom
legyen például a szegény, rabszolgatartó Tatooine-on és más a
civilizáltabb Coruscanton. Meg külön tetszett, hogy a Tatooine az
első részhez képest jobban ki volt dolgozva, több mindent láttunk
belőle. Viszont nem véletlenül hagytam ki a felsorolásból a
klónkatonákat. Nagyon jól néznek ki, de annyira mesterséges
munka, hogy nem hihető. Sajnos a valóság-számítógépes világ
ellentétét nagyon megszenvedi a Star wars. A jelenetekkel is az a
baj, hogy az emberi szereplők se tudtak annyira azonosulni ezzel a
másik világgal, mert ők is csak egy zöld fal előtt próbáltak
színészkedni, és ez látszik. Túlságosan mesterséges ez a film.
A film másik nagy
problémája a logikátlanság. Lehet, hogy ez csak engem zavar
ennyire, de attól még ott van és egy sci-fi filmben nem szabad,
hogy ennyi logikátlan, irreális dolog legyen. Például van egy
jelenet, amikor Padme-t éjszaka megpróbálják megölni. Obi-Wan az
ablakon kiugorva rákapaszkodik a robotra és úgy kezdenek repülni
a városban. Kizárt dolog, hogy annyi ideig tudjon rajta kapaszkodni
azzal a sebességgel, amivel a robot ment. Később meg Anakin ugrik
le és esik vagy 100 métert és pont ráesik a fejvadász hajójára,
akit üldöztek. Meg ott van Obi-Wan és Jango Fett harca. Obi-Wanra
egyszer rálőnek rakétával és kétszer pedig az űrhajóval lőnek
rá. Van robbanás, de nincs sérülés. Lehet, hogy ezek viccesek
helyenként vagy erősítik a „főhősnek van elég szerencséje
mindenhez” elvet, de a másik oldalról nézve azt mondom, hogy ez
lehetetlen. Maga a történet szála, az események sora jól ki van
találva és átlátható.
A sci-fi filmek új
világait még nem ismerjük, így sok a ködös rész, ezért vannak
bennük utalások. Fokozatosan bontódik ki a történet, akár több
különböző szálon. Ezzel fenntartják az érdeklődésünket és
az új dolgok mindig gyönyörködtetnek. Itt viszont ezzel is baj
van. Rengeteg az utalás. Már az első 7 percben elmondják ki lesz
a filmvégi fő gonosz. Padme mondja, hogy Dooku gróf a tettes a
merényletben. Persze a jedik nem hiszik el és ezzel elérkeztünk a
listán a következő ponthoz. A jedikről (talán a régi részek
hatására) kialakult bennem egy olyan kép, hogy ők az univerzum
legbölcsebb lényei. Ezt a víziómat ez a rész teljesen
összetörte. Obi-Wan például egy gyorsétterem tulajdonosától
kérdezi meg, hogy mi az a gyilkos lövedék, amivel Jango megölte a
társát. A nagyobb baj viszont, hogy a jedik nem tudják, még az
erő segítségével sem, hogy Dooku nem az ő oldalukon áll vagy,
hogy felállítottak egy sereget a köztársaságnak. És a
legnagyobb kérdésem: miért nem érzik, hogy Palpatine a sith
mester? Miért ők az erő legnagyobb használói, ha még ezt sem
érzik. Mindig mondják, hogy a sötét oldal elhomályosítja a
látásukat. De így már nem bölcs, erős mestert látok, hanem egy
tudatlan öregembert. És ennek nem így kéne lennie. Anakinnal
kapcsolatban is sok, szerintem felesleges utalás van. Kiderül, hogy
szerinte a diktatúra lenne a legjobb, meg Palpatine állandóan
mondja, hogy ő lesz a legerősebb, legnagyobb jedi. Aztán a végén
elhangzik Darth Vader mondata, csak most Dooku szájából, az „Állj
át a sötét oldalra, együtt mi leszünk a legerősebbek...”
Igazából az utalások csak segítenek egy filmen. Jó látni mikor
valami kibontakozik a film során vagy ha valami csattanó van a
végén. De itt túl sok volt és szerintem feleslegesek is voltak.
Tudjuk ezekről a dolgokról, hogy van valóság alapjuk, de ettől
függetlenül nem kellett volna mindig hangoztatni.
Egy jó sci-fi
karakterei igazodnak, ahhoz, hogy az adott személy melyik bolygóról
származik, melyik oldalon áll, milyen a múltja és mik a céljai.
A Star wars karaktereiről megoszlik a véleményem. Anakin a
kiválasztott, azaz ő a főszereplő. A baj az, hogy nem viselkedik
ennek megfelelően. Neki kéne annak a karakternek lennie, aki jó
helyzetben van, majd folyamatos balszerencsék érik és végül
minden jó szándéka és akarata ellenére megbukik. De itt nem ez
jön le. Állandóan nyafog, ellentmond mesterének és hihetetlenül
egocentrikus. Nem ad arra alapot, hogy egyfajta hősként tekintsek
rá és később meg sajnáljam, amiért elbukott. Dooku-val csak
annyi a baj, hogy nagyon keveset tudunk róla. És ezt kicsit
sajnáltam. De vannak olyan karakterek, akikről a nevükön kívül
semmit nem tudunk. Ilyen Saifadias és Tirannus. Viszont soha nem
fogjuk megtudni, kik ezek az emberek és mi a szerepük. Tehát nincs
különösebb értelme a létüknek. Igazából a többi karakterrel
nincs nagy baj. Eleget tudunk ahhoz, hogy azonosulni tudjunk
valamennyire a szereplőkkel.
Ezen kívül még szót
kell ejteni a harcokról, mert a párbajok, csatajelenetek a sci-fi
műfaj egyik legmeghatározóbb vonása. Az űrcsaták itt
hihetetlenül jól néznek ki. Jól néznek ki a fegyverek,
robbanások és az űrhajók. Látványos és miközben nézem én is
azt érzem, hogy szeretnék repülni egy olyan vadászgéppel. És ez
teszi ezt jóvá. A csata a Geonosison szintén jól néz ki. Jó
látni ekkora seregeket összecsapni. Ennek főképp azért örülnek
az emberek, mert az első trilógiában nem voltak ekkora méretű
összecsapások. A probléma az, amit már egyszer leírtam, hogy túl
mesterséges. A végén természetesen itt is kapunk egy lézerkard
csatát. Azt sajnáltam, hogy nem volt benne az a feszültség amit
elvártam volna a végére. Elvégre tudjuk, hogy Obi-Wan megéri az
öregkort, azt szintén tudjuk, hogy Anakin nem most lesz Darth Vader
tehát miattuk se kell aggódni. És ugyanez vonatkozik Yoda
mesterre. Egyedül Dooku volt az akiről nem tudtuk, hogy meghal-e.
Személyes véleményem, amit sok más ember is oszt, hogy nem
kellett volna bele a Dooku-Yoda harc. Yoda mindig is az a kis, öreg,
bölcs szellemi vezető volt, aki felülemelkedik a fizikai
összecsapásokon. Ez a jelenet viszont inkább komikus és valahol
szomorú volt. Persze látványosnak látványos volt, de ez megint
ellent mond az először megismert Yoda mesternek.
Attól függetlenül,
hogy ez egy sci-fi film, van benne egy másik stílus is elég
jelentősen. A romantika. Anakin és Padme szerelme végig kíséri a
filmet. Sajnos azt, kell, hogy mondja, hogy ez van a legjobban
elrontva. Egy kérdés: hogy lehet, hogy az első és második rész
között tíz év telt el, Anakin felnőtt, de Padme olyan mint ha
semmit nem öregedett volna? Ez is egy logikai probléma. De nem ez a
legnagyobb baj. Egy jó szerelmi történet akkor jó, ha a nézőnek
is van oka és ideje, hogy beleszeressen a szereplőkbe. De itt a
film elején találkoznak, egymásba szeretnek és megházasodnak.
Röviden ennyi a történetük. Soha nem tudjuk meg, hogy mit
szeretnek egymásban a testi dolgokon kívül. És ezen kívül
elhangzik a filmtörténelem legszánalmasabb szerelmes párbeszéde:
Padme: Szeretem a
homokot.
Anakin: Nem szeretem a
homokot. Túl durva, érdes, ingerlő... és behatol mindenhová.
És ezután jön az első
csók. Egyszerűen nem tudom megérteni ennek a logikáját. Azután
együtt vannak a mezőn, de ott is csak a politikáról beszélnek.
Valahol nem kerek ez a szerelem.
Meg kell jegyeznem, hogy
én mindig is nagy rajongója voltam a star wars-nak. De akármennyire
is szeretem, filmes szempontból sok helyen el lett rontva. A
legnagyobb baj az volt talán , hogy nem volt benne az a szív, az a
lélek és az a befektetett munka, mint az előző trilógiába. És
innen ered a többi probléma. A sci-fi műfajának talán megfelel,
de az előző részeknek sajnos nem.
Az erő legyen
mindnyájunkkal!
2013. szeptember 9., hétfő
Erkölcsös viselkedés?
Na jó, ez nem egy olyan kérdés amit csak úgy fel lehet hozni és meg lehet válaszolni. Nyílván szűkíteni kell a kört, hogy mire is gondoltam.Általában mikor van valami probléma, a probléma megoldásához kell egyfajta viselkedés. Ez hozzáállás kérdése. És ez a lényeg. Hozzáállás. Persze mindenkinek egyéni joga eldönteni, hogy mihez kezd. Van aki gondolkodik van aki ösztönösen cselekszik. Van aki passzív és van aki aktív. Ez még mindig nagyon sablon szöveg, de most már legalább be van lőve az irány amerre "gondolatilag haladok".
Mielőtt folytatnám ezt a témát, fontosanak gondolom a saját hozzáállásomat a dolgokhoz. Én azt gondolom, hogy az embernek két választása van. Nincs jó és rossz, de választhat. Azt kell választania amelyikről úgy gondolja, hogy később kevésbé fogja megbánni.
Dühös vagyok és haragszom az olyan emberekre, akiknek van választási lehetőségük és nem élnek vele. Mondok egy példát. A dohányosoknak van lehetőségük és esélyük a másik utat választani, de sokan nem teszik. Én 20 éves vagyok és soha nem cigiztem,persze most lehet mondani, hogy dehát az úgy könnyű, azt se tudod milyen ha rászoksz, de minden azon múlik mit akar az ember. Nekem mindig eszembe jutnak azok az emberek, akiknek nem volt választási lehetőségük és úgy veszítették el az egészségüket vagy az életüket. Szerintem durva, hogy valaki csak saját magának köszönheti, hogy beteg lett, valaki meg a balszerencsének...
Na, tudnám ezt még fokozni, de nem teszem. Visszatérve az eredeti kérdésre. Úgy hiszem az élet problémáin keresztül, derül ki, hogy ki kicsoda. Tegyük fel hogy bajban vagy. Mondjuk nincs kész a leckéd. Ha szerencséd van, megkapod, de persze a másiknak ahoz is joga van, hogy azt mondja nem. De akkor lesz igazán izgalmas az egész, ha komolyabb dolgokról van szó. Az igazi barát/társ legyél bármekkora szarban megpróbál segíteni. lehet hogy nem sikerül, de legalább megpróbálja. Az aki meg meg se próbálja, az meg annyira barát, mint káposztának a kecske.
De tudjátok mi borít ki igazán? Amikor van egy barátom, akivel tök jóban vagyok és jön a gebasz, ő meg csak annyit csinál, hogy nincs kedvem segíteni. Nem arról van szó, hogy nincs módja vagy lehetősége, egyszerűen nincs kedve. Ez a szörnyű. Van hogy az emberek annyira előre helyezik magukat, hogy mást nem látnak és fogalmuk sincs, hogy ezzel mekkora csalódást és gondot okoznak.
Félreértés ne essék. Szerintem mindennek megvan a maga oka. Tehát az, hogy ha valaki valamit tesz, annak oka van. Az a baj, hogy ezt az okot sokszor nem látja a másik fél és így esélye sincs megérteni.
Helytelen lenne az ilyen viselkedés? Mert be kell látni van pro -és kontraérv. Szerintem az a szemétség ha valaki minden szó nélkül hátatfordít neked. Nem hiszem hogy létezik olyan ok, ami a legapróbb baráti gesztust is eltörölhetné.
Konklúzió? Meg kell tenni mindent egy barát segítéséért vagy ha tudjuk, hogy ránk nem számíthat legalább ne ringassuk abba a hitbe, hogy segítünk neki.
2013. szeptember 8., vasárnap
Sokadik X-faktor
Tegnap ment le az X-faktor első adása, nem, nem az élő, csak ez a mutassuk meg miből élünk részek első fejezete. Hát előre jósolni nem akarok, mert az mégis túlzás lenne, de a mostani felhozatalhoz hozzászólnék. Van akinek jó hangja van és van akinek nem. Ennyi ezen nincs mit szépíteni, bár egy-két hang olyan volt számomra mint a kemoterápia (hullott a hajam). Úgyhogy úgy gondoltam majd véleményt akkor formálok, ha már tényleg elkezdődik. De addig is itt van az az elemzés/kritika, amit a tavalyiról írtam:
Tegnap ment le az X-faktor első adása, nem, nem az élő, csak ez a mutassuk meg miből élünk részek első fejezete. Hát előre jósolni nem akarok, mert az mégis túlzás lenne, de a mostani felhozatalhoz hozzászólnék. Van akinek jó hangja van és van akinek nem. Ennyi ezen nincs mit szépíteni, bár egy-két hang olyan volt számomra mint a kemoterápia (hullott a hajam). Úgyhogy úgy gondoltam majd véleményt akkor formálok, ha már tényleg elkezdődik. De addig is itt van az az elemzés/kritika, amit a tavalyiról írtam:
Az X-faktor egy ma már
mindenki számára ismerhető tehetségkutató. Hogy konkretizáljam,
olyan énekeseket keresnek akikben benne van az a bizonyos x faktor,
tehát tehetségesek. Négy mentor van, Keresztes Ildikó, Nagy Feró,
Malek Miklós és Geszti Péter, akiknek van egy-egy csapatuk és
őket készítik fel, majd persze bírálják. Végül pedig a
közönség szavazata alapján jutnak tovább.
Sajnos úgy látszik,
hogy az idő múlásával egyre kevesebb az emberekben ez az „x
faktor”, mert az idei év elég gyatrán alakul az RTL számára
(vagy az emberek inkább a konkurens csatornához húznak). Az első
két széria még jó volt. Volt sok csiszolatlan gyémánt, akikből
végül lett valaki és pont emiatt volt jó a verseny. Persze egy
győztes volt, de egy szériából több embernek is valóra vált az
álma. Az egész eddig úgy alakult, mint valami rózsaszín
történet. A műsor ment, a konkurens csatorna legyőzve ebben az
időszakban, minden úgy működött ahogy kellett. És aztán jött
a fekete leves...
Minden X-faktor ugyanúgy
épül fel. Az első pár adásban, a válogatókon, szinte mindenkit
leadnak, de főképp azokat, akik viccesek. Ezt ügyesen átvették a
Megasztártól, de meg kell, hogy mondjam, hogy az első évben nem
voltam hajlandó megnézni ezeket. Persze jót lehet röhögni azokon
a szerencsétleneken, akikről senki nem tudja, hogy mi az istent
keresnek ott. Úgyhogy felállítottam pár elképzelést. Ezek az
emberek vagy azért vannak ott, mert pénzt kapnak ezért vagy ami
valószínűbb: elvesztettek egy fogadást és ez volt érte a
szívatás. A másik bajom meg, hogy egy „tehetség kutatóban”
miért nem a tehetségekre fókuszálnak rögtön? Én tehetségeket
akarok látni, nem pedig „ezeket”! Lehet mondani, hogy kapcsoljam
ki az agyam, mert ezeken csak röhögni kell és kész, de nem! Ha
kikapcsolom az agyam, azt úgy hívják, hogy kóma. Nem Showder
klubbot akarok, hanem egy jó énekest látni és hallani.
A nagyobb probléma
viszont, hogy olyan emberek jutottak tovább, akikről már az első
fordulóban kiderült, hogy nem itt a helyük. Sajnos lehet, mondani,
hogy ilyen csapat jött össze idénre, de ez nem kifogás mindenre
és nem ez az egyetlen probléma. Szerintem a versenyzők minősítik
a mentorukat is. Annyi a különbség, hogy végül a versenyzőnek
fog égni a pofája. De nem kell ennyire pesszimistának lenni! Itt
is vannak tehetséges énekesek, jó előadások, izgalom. Igen, itt
is megvan mindenkinek a kedvence, akinek szurkol. Ezek igazak is
lehetnének, viszont ez így nem teljsen igaz. A valóság ugyanis
olyan, mint egy romló félben lévő alma. Az elején még szép meg
ízletes, most már viszont olyan, mint amin csak látszik, hogy „ja,
ez egy alma volt”. Helyenként olyan vállalhatatlan produkciókat
láttam, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek. És itt most nem
arról van szó, hogy én az adott műfajt vagy embert nem szeretem,
hanem, hogy az a valami, amit a színpadon művelt borzasztó volt.
Három embert kapásból
nem értettem, miért vannak benn. Az egyik a PJZ két ,nevezzük
őket énekesnek, a másik Zámbó Krisztián. A PJZ-re sokan
mondták, hogy viccesek, meg jók... de igazából ez mire elég?
Elárulom: semmire. Amit előadtak, abból semmit nem lehetett
érteni. Állítólag rappeltek, de egy rapp-ben fontos a szöveg, a
mondanivaló és itt elbukott az egész számomra. Talán nagy Feró
mondta, hogy ilyenek még nem voltak az X-faktorban. Én erre csak
annyit mondok, hogy ufókat sem hallottam még beszélni, mégsem
hívnám meg őket magamhoz egy buliba. A másik bajom a kiállásukkal
volt. Egy szikra értelem nem tükröződött az arcukról. Van az a
jelenet, amikor megtudják, hogy mehetnek az élő show-ba. Az
általános reakció az, hogy ujjongva örülnek, ugrálnak,
ölelkeznek, stb. Ezek meg amikor ezt megtudták, egyszerűen
felálltak és néztek bambán, majd megpróbálták megtalálni a
kijáratot, amin bejöttek, hozzáteszem nem sok sikerrel. Erről
mindig az a kísérlet jut eszembe, ahol az egereknek kell
kitalálniuk a labirintusból. Csak nekik nagyobb sikerrel jár.
Zámbó Krisztiánra meg
nehéz mit mondani. Akik szeretik, nagyon szeretik, a többiek
utálják. Véleményem szerint tud énekelni a saját hangsávjában.
Azon kívül meg tehetségtelen. Talán az irritál, hogy ott van
körülötte ez az egész Jimmy ügy és ettől igazából inkább
már celeb lesz, mint énekes. Már a válogatón megbukott, mégis
továbbjuttatták. És lényegében ez az ő szerepe ott. Állandóan
drámázik valamin, sajnáltatja magát és ezt nem kéne hagyni.
Első sorban nem miattam, miatta. Ezzel magát minősíti. Az apját,
bár sosem volt a kedvencem, elismerem. Nagyon jól tudott énekelni.
A fia viszont állandóan az apja után koslat, miközben az állítja,
hogy nem akar az árnyékában élni. A hangjára meg azt mondom,
hogy nem ide való. Itt hétről-hétre más féle dalt kell
elénekeli. Ő viszont egy stílusban jó. Ergo nincs itt
keresnivalója. Legutóbb előadta Tina Turner Goldeneye című
számát, ami felért egy tömegpusztító fegyverrel. Olyan rosszul,
hagy ne fogalmazzak csúnyábban, adta elő, amit korosztálytól
függően máshogy jutalmaznak. Az óvodásoknak még elnézik, de a
felnőtteket már inkább jól megverik ezért. Az egész hamis volt,
esetlen és béna. Aki erre azt, mondja, hogy jó, annak azt kívánom,
hogy hallgassa élete végéig. Végül tovább jutott, ami újabb
kérdéseket vet fel. Nem merném azt állítani, hogy manipulálták
a szavazatokat, mert nincs rá bizonyíték. Viszont erős a gyanú,
hogy Jimmy rajongói állnak a háttérben, akik már nem is nézik,
mi folyik a színpadon. Valamint a csatornának is jól jön, hogy
van valaki aki körül állandóan botrány van.
A többi előadóra csak
azt mondom, hogy átlagosak. Nem igazán nyújtanak semmit. Ott
vannak, de nem látom, hogy olyan nagy tehetségek lennének. Persze
mindegyik nyújt valamit. Vagy jót vagy rosszat vagy csak
megnevettet, mint például Szabó Dávid, aki ledobta az ingét,
hogy megmutassa a szépen megrajzolt kockahasait. És ez az a pont,
ahol azt mondom, hogy ha ilyenek kellenek egy produkcióhoz, az már
nem jó. De ide tartozik Csobot Adél és a feszes piros lakk ruhája,
ami talán arra szolgált, hogy eltérítse a figyelmet szörnyű
hangjáról. Sajnos az a baj, hogy ahelyett hogy arról írnék, hogy
ki mennyire jó volt, szinte csak negatívumokat tudok írni. Egyik
barátom azt mondta, hogy hála a gazdasági válságnak, csak jó
énekeseket fogunk hallani, mert ők megérik a pénzüket, a többire
nem szórják el. Hát úgy tűnik, hogy a válságnak vége...
Két énekes van
viszont, akik tényleg jók. Oláh Gergő és Antal Tímea.
Mindkettőnek van kiállása és jó a hangja. Főleg Oláh Gergőnek.
Látszik, hogy színpadra született és mindig hozza a formáját.
Antal Tímea is jó, bár neki van, hogy egy picit hullámzik a
teljesítménye. Ezekből kéne több és akkor tényleg jó lenne ez
a műsor. Ha van isten, akkor egyikőjük nyeri meg.
A mentorok talán már
akkor elkövették a hibát, mikor beválasztottak olyan embereket,
akiket nem kellett volna. De ha már megtörtént, akkor ne
parasztvakítással próbáljanak javítani a műsoron, hanem tényleg
tanítani nekik valamit az éneklésről, előadásmódról. Király
L. Norbert sem volt jó énekes, mégis egy olyan figurát hozott,
amit sokan megszerettek. És ha tudják, hogy James Bond számokat
szinte senki nem tud közülük jól elénekelni, akkor szánják meg
a közönséget és ne ezt állítsák fel akadálynak.
Lehet itt még javítani
meg csiszolgatni, de ez a széria eléggé lejáratta az X-faktort.
Talán legközelebb megtalálják a hangokat és születhetnek újabb
megasztárok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)