Star Wars

Star Wars: A klónok támadása

A Star Wars univerzuma kétségtelenül a sci-fi műfaj egyik legkiemelkedőbb alkotása. A sci-fi az angol science fiction szóból ered, ami egyesek szerint Galileo Galilei és Isaac Newton csillagászati felfedezéseinek köszönhetően jött létre. Mások szerint viszont a Frankenstein című regény volt a kiindulópontja. Ami biztos, hogy a tudományos-fantasztikus műfaj a huszadik században ért meg arra, hogy elfoglalja méltó helyét a többi filmes műfaj mellett. A tudomány fejlődése ekkoriban ugrott meg annyira, hogy felkeltette az írók kíváncsiságát, amiből később születtek a sci-fi filmek. Ilyen volt például Jules Verne vagy H.G Wells. A műfajra jellemző az idegen/földönkívüli létforma, robotok, más civilizációk, űrutazás, időutazás, stb. Általában olyan jövőképet mutat be, amiről tudjuk, hogy nem a valóság, de van valami tudományos alapja, ami miatt elhiszi a nézőközönség, hogy igaz.

A Star Wars írója és rendezője George Lucas. 1944-ben született amerikai filmrendező producer és szövegíró, aki a Star Warsszal vált leginkább híressé. Míg az első trilógia első része 1977-ben készült el, addig a második széria utolsó része már 2005-ben. A klónok támadása, pedig 2002-ben jelent meg. Láthatjuk, hogy az első és utolsó film között sok idő telt el. A kérdés az, hogy ez probléma-e? A válasz az, hogy igen. A régi és új trilógia máshogy készült, másnak akart megfelelni és változott az elvárás a sci-fi filmek körében is. És nem utolsó sorban változott maga George Lucas is. Régebben például azt nyilatkozta, hogy a speciális effektusok csak eszközök egy történet elmeséléséhez, most már azt mondja, hogy ő csak arra várt, hogy a technika utolérje az ő fantáziáját.

A klónok támadása egy híd a kezdetnek számító első rész és a trilógia befejező, harmadik része között. Érdekes, hogy a sci-fi műfaj mindig a jövőben játszódik, itt viszont a múltról kell beszélnünk. (Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban...)A film maga egy kitűnő példája a sci-fi filmeknek, emellett viszont rengeteg sebből vérzik.

A régi szériánál George Lucas másokkal együtt épített fel egy új világot a díszletekkel. Lássuk be, hogy mai szemmel nem néztek ki olyan jól azok a jelenetek, de ettől függetlenül vagy pont ezért, hihető volt, amit láttunk. Ennél a filmnél viszont szinte minden számítógépes munka. Ez nyilván a technika fejlődésének köszönhető és emiatt láthatunk csodálatos bolygókat. Minden bolygónak van valami jellegzetessége, pl: Kamino felszínét víz borítja, a Naboo a Földre emlékeztet... A harci járművek is jól ki vannak dolgozva, ami megint egy plusz pont, mert elhiszem, hogy ezt a járművet valaki megtervezte, legyártotta. Ami még az animációnak köszönhető, az az idegen létforma. Rengeteg féle űrlényt láthatunk. Ráadásul figyeltek, hogy másféle társadalom legyen például a szegény, rabszolgatartó Tatooine-on és más a civilizáltabb Coruscanton. Meg külön tetszett, hogy a Tatooine az első részhez képest jobban ki volt dolgozva, több mindent láttunk belőle. Viszont nem véletlenül hagytam ki a felsorolásból a klónkatonákat. Nagyon jól néznek ki, de annyira mesterséges munka, hogy nem hihető. Sajnos a valóság-számítógépes világ ellentétét nagyon megszenvedi a Star wars. A jelenetekkel is az a baj, hogy az emberi szereplők se tudtak annyira azonosulni ezzel a másik világgal, mert ők is csak egy zöld fal előtt próbáltak színészkedni, és ez látszik. Túlságosan mesterséges ez a film.

A film másik nagy problémája a logikátlanság. Lehet, hogy ez csak engem zavar ennyire, de attól még ott van és egy sci-fi filmben nem szabad, hogy ennyi logikátlan, irreális dolog legyen. Például van egy jelenet, amikor Padme-t éjszaka megpróbálják megölni. Obi-Wan az ablakon kiugorva rákapaszkodik a robotra és úgy kezdenek repülni a városban. Kizárt dolog, hogy annyi ideig tudjon rajta kapaszkodni azzal a sebességgel, amivel a robot ment. Később meg Anakin ugrik le és esik vagy 100 métert és pont ráesik a fejvadász hajójára, akit üldöztek. Meg ott van Obi-Wan és Jango Fett harca. Obi-Wanra egyszer rálőnek rakétával és kétszer pedig az űrhajóval lőnek rá. Van robbanás, de nincs sérülés. Lehet, hogy ezek viccesek helyenként vagy erősítik a „főhősnek van elég szerencséje mindenhez” elvet, de a másik oldalról nézve azt mondom, hogy ez lehetetlen. Maga a történet szála, az események sora jól ki van találva és átlátható.

A sci-fi filmek új világait még nem ismerjük, így sok a ködös rész, ezért vannak bennük utalások. Fokozatosan bontódik ki a történet, akár több különböző szálon. Ezzel fenntartják az érdeklődésünket és az új dolgok mindig gyönyörködtetnek. Itt viszont ezzel is baj van. Rengeteg az utalás. Már az első 7 percben elmondják ki lesz a filmvégi fő gonosz. Padme mondja, hogy Dooku gróf a tettes a merényletben. Persze a jedik nem hiszik el és ezzel elérkeztünk a listán a következő ponthoz. A jedikről (talán a régi részek hatására) kialakult bennem egy olyan kép, hogy ők az univerzum legbölcsebb lényei. Ezt a víziómat ez a rész teljesen összetörte. Obi-Wan például egy gyorsétterem tulajdonosától kérdezi meg, hogy mi az a gyilkos lövedék, amivel Jango megölte a társát. A nagyobb baj viszont, hogy a jedik nem tudják, még az erő segítségével sem, hogy Dooku nem az ő oldalukon áll vagy, hogy felállítottak egy sereget a köztársaságnak. És a legnagyobb kérdésem: miért nem érzik, hogy Palpatine a sith mester? Miért ők az erő legnagyobb használói, ha még ezt sem érzik. Mindig mondják, hogy a sötét oldal elhomályosítja a látásukat. De így már nem bölcs, erős mestert látok, hanem egy tudatlan öregembert. És ennek nem így kéne lennie. Anakinnal kapcsolatban is sok, szerintem felesleges utalás van. Kiderül, hogy szerinte a diktatúra lenne a legjobb, meg Palpatine állandóan mondja, hogy ő lesz a legerősebb, legnagyobb jedi. Aztán a végén elhangzik Darth Vader mondata, csak most Dooku szájából, az „Állj át a sötét oldalra, együtt mi leszünk a legerősebbek...” Igazából az utalások csak segítenek egy filmen. Jó látni mikor valami kibontakozik a film során vagy ha valami csattanó van a végén. De itt túl sok volt és szerintem feleslegesek is voltak. Tudjuk ezekről a dolgokról, hogy van valóság alapjuk, de ettől függetlenül nem kellett volna mindig hangoztatni.

Egy jó sci-fi karakterei igazodnak, ahhoz, hogy az adott személy melyik bolygóról származik, melyik oldalon áll, milyen a múltja és mik a céljai. A Star wars karaktereiről megoszlik a véleményem. Anakin a kiválasztott, azaz ő a főszereplő. A baj az, hogy nem viselkedik ennek megfelelően. Neki kéne annak a karakternek lennie, aki jó helyzetben van, majd folyamatos balszerencsék érik és végül minden jó szándéka és akarata ellenére megbukik. De itt nem ez jön le. Állandóan nyafog, ellentmond mesterének és hihetetlenül egocentrikus. Nem ad arra alapot, hogy egyfajta hősként tekintsek rá és később meg sajnáljam, amiért elbukott. Dooku-val csak annyi a baj, hogy nagyon keveset tudunk róla. És ezt kicsit sajnáltam. De vannak olyan karakterek, akikről a nevükön kívül semmit nem tudunk. Ilyen Saifadias és Tirannus. Viszont soha nem fogjuk megtudni, kik ezek az emberek és mi a szerepük. Tehát nincs különösebb értelme a létüknek. Igazából a többi karakterrel nincs nagy baj. Eleget tudunk ahhoz, hogy azonosulni tudjunk valamennyire a szereplőkkel.

Ezen kívül még szót kell ejteni a harcokról, mert a párbajok, csatajelenetek a sci-fi műfaj egyik legmeghatározóbb vonása. Az űrcsaták itt hihetetlenül jól néznek ki. Jól néznek ki a fegyverek, robbanások és az űrhajók. Látványos és miközben nézem én is azt érzem, hogy szeretnék repülni egy olyan vadászgéppel. És ez teszi ezt jóvá. A csata a Geonosison szintén jól néz ki. Jó látni ekkora seregeket összecsapni. Ennek főképp azért örülnek az emberek, mert az első trilógiában nem voltak ekkora méretű összecsapások. A probléma az, amit már egyszer leírtam, hogy túl mesterséges. A végén természetesen itt is kapunk egy lézerkard csatát. Azt sajnáltam, hogy nem volt benne az a feszültség amit elvártam volna a végére. Elvégre tudjuk, hogy Obi-Wan megéri az öregkort, azt szintén tudjuk, hogy Anakin nem most lesz Darth Vader tehát miattuk se kell aggódni. És ugyanez vonatkozik Yoda mesterre. Egyedül Dooku volt az akiről nem tudtuk, hogy meghal-e. Személyes véleményem, amit sok más ember is oszt, hogy nem kellett volna bele a Dooku-Yoda harc. Yoda mindig is az a kis, öreg, bölcs szellemi vezető volt, aki felülemelkedik a fizikai összecsapásokon. Ez a jelenet viszont inkább komikus és valahol szomorú volt. Persze látványosnak látványos volt, de ez megint ellent mond az először megismert Yoda mesternek.

Attól függetlenül, hogy ez egy sci-fi film, van benne egy másik stílus is elég jelentősen. A romantika. Anakin és Padme szerelme végig kíséri a filmet. Sajnos azt, kell, hogy mondja, hogy ez van a legjobban elrontva. Egy kérdés: hogy lehet, hogy az első és második rész között tíz év telt el, Anakin felnőtt, de Padme olyan mint ha semmit nem öregedett volna? Ez is egy logikai probléma. De nem ez a legnagyobb baj. Egy jó szerelmi történet akkor jó, ha a nézőnek is van oka és ideje, hogy beleszeressen a szereplőkbe. De itt a film elején találkoznak, egymásba szeretnek és megházasodnak. Röviden ennyi a történetük. Soha nem tudjuk meg, hogy mit szeretnek egymásban a testi dolgokon kívül. És ezen kívül elhangzik a filmtörténelem legszánalmasabb szerelmes párbeszéde:

Padme: Szeretem a homokot.

Anakin: Nem szeretem a homokot. Túl durva, érdes, ingerlő... és behatol mindenhová.

És ezután jön az első csók. Egyszerűen nem tudom megérteni ennek a logikáját. Azután együtt vannak a mezőn, de ott is csak a politikáról beszélnek. Valahol nem kerek ez a szerelem.

Meg kell jegyeznem, hogy én mindig is nagy rajongója voltam a star wars-nak. De akármennyire is szeretem, filmes szempontból sok helyen el lett rontva. A legnagyobb baj az volt talán , hogy nem volt benne az a szív, az a lélek és az a befektetett munka, mint az előző trilógiába. És innen ered a többi probléma. A sci-fi műfajának talán megfelel, de az előző részeknek sajnos nem.

Az erő legyen mindnyájunkkal!