Egy kis művészet #3 : Az elfelejtett

A vershez csak annyit fűznék hozzá, hogy nem most írtam és megkockáztatom, nagyon az indokára sem emlékszem. Egy elég sötét, magányos és depressziós világ jelenik meg benne, szóval aki valami pozitívat keresne, az ne olvassa el. Körülbelül akkor írtam a verset, amikor el kezdtem kísérletezni azzal, hogy milyen stílusú, hangulatú verseket tudok írni és ez sikeredett. Póbáltam megjeleníteni benne a szenvedő fél világát, mind külső, mind belső értelemben. Kicsit káoszos lett,de talán ez benne a jó. Íme:

Az elfelejtett

Üdvözlégy idegen!
Nem mozdulsz csak hidegen
állsz és körbejár
a tekinteted...

Üdvözlégy idegen!
Kezemet emelem,
de te nem nyújtasz kezet.
Nem felelsz.

Szép az idő!
Napsugárba burkolódzik az ég és a föld.
Te? Te sűrű, sötét világban élsz, mint a köd
úgy telepszik súlyával nehéz szívedre,
amit senki sem hall, hogy dobban s ver.
Én nyújtom kezemet, kérdem, hogy hogy vagy...
De rájöttem. Már késő.
Néma szavak, süket fülek és a világ vak!
Elfelejtették ki a létező
és ki van!

(vagy csak volt)

Gyerekek futkosnak a réten,
szerelmesek vacsoráznak éppen,
mások dolgoznak keményen.
Boldogok... de boldogok...
El vannak foglalva mindennapjaikkal,
nem törődnek se jóval, se rosszal!
És Te? Te miért nem teszed?
Mikor tehetted volna, nem tetted!
Mostanra kilök a világ, nem enged!!
Elfelejtett.
Ha a világban fény van,
Te vagy az árny.
Ha mások házasodnak,
Te várod a sírásókat.

Már nem lehetsz az, aki voltál,
már nem lehetsz az, aki lehettél volna.
Az éjszakába vesztél csöndes magányodba.
Egyetlen társad...
a kín s szenvedés, mely azóta tart,
mióta elfelejtetted neved, célod és hited!
Mióta nem engedsz lelkedbe senkit sem.

És miért is vagy mégis nagyszerű?
Mert bár az élet neked gond és nyűg,
nem engeded át fájdalmadat senkinek.
Magadra vállalod e hálátlan szerepet.
Csak és kizárólag, csak te szenvedj,
mert nem akarod, hogy más is így érezzen.
Te vagy az árny,
ki mutatja a fényt,
Te vagy ki reménytelen
és mégis remél.
S egyetlen, amit csak a szemed mond:
"Számotokra nem létezek,
de mégis vagyok és harcolok."

Kritika: J.K. Rowling-Átmeneti üresedés

  

 Az Átmeneti üresedés cím szerintem remekül mutatja, hogy hol tart vagy tartott Rowling munkássága. A nagy semmi közepén. Nem tudom elmondani mekkora lelkesedéssel vettem meg a könyvet és mekkorát csalódtam benne. Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e egyáltalán erről a könyvről, ráadásul úgy hogy nekem nem tetszett, miközben tele van az internet szebbnél szebb monológokkal a könyvről. De úgy döntöttem megér egy misét a véleményem plusz láttam, hogy még mindig árulják és nem tűnt el a süllyesztőben.
  J.K. Rowlingot szinte már mindenki ismeri. Természetesen a Harry Potter miatt. A könyvsorozat nekem is az egyik kedvencem volt. Amíg tartott, addig jó volt, élveztem és aztán méltóságteljesen búcsúztattam. Ezt csak azért említem meg, hogy tisztázzam, nem a Harry Potterhez mértem a könyvet, hanem inkább magához a felnőtt könyv kategóriához, amiben helyet szeretett volna foglalni.
Azt most mondom el, hogy nem fogom elmesélni az egész történetet, de spoiler lesz azok számára, akik még nem olvasták el.
  Pár évvel ezelőtt olvastam, szóval már nem éppen kristálytiszták az emlékeim a könyvet illetően, de arra emlékszem, hogy az utolsó oldal után felálltam, megfogtam a könyvet és a kuka felé indultam. Végül csak azért nem dobtam ki, mert mégiscsak megvettem. Ezen kívül még arra emlékszem, hogy mondtam is az egyik barátomnak, hogy majd figyelje meg, hogy mindenki agyba-főbe fogja dicsérni a könyvet, annak ellenére, hogy a könyv nem hogy a saját kategóriájában nem valami jó, de még a gyengébb könyvek is többet tudnak nyújtani helyenként. De mi dühített fel ennyire? Első sorban az, hogy valamiért az írónő úgy gondolta, hogy jó ötlet beledobni az olvasót a város életének mindennapjaiba úgy, hogy nem szentel különösebb időt arra, hogy elmondja ki kicsoda, hogy néz ki stb. Az 573 oldalas könyvből nekem több, mint 100 oldal kellett ahhoz, hogy kialakuljon bennem valami kép arról, hogy ki létezik és ki-ki lehet egyáltalán, ami lássuk be, nem túl előnyös. Hagy illusztráljam a problémámat:

„-Hát ja, mihelyt az orvosok megmondták… megerősítették, hogy Barry halott, Colint és Tessa Wallt akarta látni. Sam telefonált nekik, megvártuk, hogy megérkezzenek, ezután eljöttünk.
-Hát óriási szerencséje Marynek, hogy ott voltatok- szögezte le Shirley….”

  Ez a pár sor csak a 14. oldalon, valódi történetet tekintve a 7. oldalon van és annyi karakter neve van ott, hogy az hihetetlen. Egyszerűen túl sok. Persze lehet mondani, hogy oda kell nagyon figyelni a könyvre, de nekem ne mondja senki, hogy jó úgy könyvet olvasni, hogy négy sor után meg kell álljak memorizálni ki mit mondott és az alapján ki-ki lehetett. Olyan töménytelenül nyomja az arcunkba a karaktereket, hogy nincs idő a befogadásukra. És akik megjelennek, azok sincsenek jól ábrázolva, nem mesél róluk semmit, hogy a nevek valójában milyen személyiséget takarnak, esetleg valami részletesebb háttértörténetet vagy hasonlót... Ha ez nem lenne elég, fejezetenként helyszínt és karaktereket változtat, ami csak ront a helyzeten.
  Az alaptörténet az, hogy Pagford városában Barry meghal és az így kiüresedett önkormányzati hely szabaddá vált és persze senkinek sincs jobb dolga, így mindenki meg akarja szerezni a pozíciót. Erre az eseményre van felfűzve az összes többi cselekmény, mintha minden más csak azért történne, mert Barry meghalt. Már bocsánat, hogy ezt mondom, de ez marhaság. Azt leszámítva, hogy a kiüresedett posztot meg akarják szerezni, az összes többi cselekmény spontán megtörténhetett volna akkor is ha él Barry. A könyv nagyobb témakörei: tiniélet problémái, első nagy szerelem, első csók, első szex, barátság, anya-gyerek viszony, gyermeknevelési problémák stb.. Nagyon összezsúfoltam de lényegében ennyi a történet. Istenem a történet… a helyzet az, hogy akár meg is lehetett volna jól írni ezt a könyvet, de Rowling ehhez a feladathoz egyszerűen még nem nőtt fel. Maradnia kellett volna a gyerekmeséknél, nem pedig belevágni egy ilyenbe. A történet ugyanis dögunalom. Mire az ember végre megtanulja a karakterek nevét, hogy melyik családba tartozik, kivel van milyen viszonyban, akkor ráeszmél, hogy igazából a történet nulla. Nincs is igazán történet, hanem jól beállított képek különböző családok hétköznapjairól.
  De akkor menjünk is bele mélyebben, hogy mit is takar ez a könyv valójában. Habár maga a főtörténetszál nem mond semmit, vannak különböző érdekes, mondom azt, életek. Van például egy felnőtt férfi, aki annak ellenére, hogy saját családja van, még mindig úgy ugrál, ahogy az anyja fütyül. Nincs gyakorlatilag önállósága és egymaga szinte életképtelen. Ez egy érdekes szál, egy napjainkban is felfedezhető problémával. A gond itt is az, hogy a személyiségek gyakorlatilag nincsenek bemutatva. Neked kell mindenre rájönnöd, mert az írónő arra nem vette a fáradtságot, hogy jobban bemutassa a szereplőket. Ezen felül van itt négy kamasz, két lány és két fiú és megtörténik, ami ilyenkor meg szokott történni. Az egyik srác beleszeret a szép lányba, de eleinte nem mer közeledni, majd végül a haverja csókolja meg a lányt részeg állapotában, akinek egyébként van barátnője és ez a szerelmi szál itt meg is áll és kész. Az említett havernak van ugyebár barátnője (ő valójában az 5. kamasz már), akivel megtörténik az első „érzéki” nemi közösülés, majd később ezt a lányt egy másik férfi meg is erőszakolja. Ennek a lánynak az anyja mindenféle drogproblémák miatt nehezen tudja nevelni legkisebb gyermekét és emiatt a gyermekvédelmisek látogatják, hogy mi legyen. Ez is egy napjainkban is fontos szál, ami figyelmet érdemel. A nyomorúság és a szorult helyzet, amiben a nő él és amibe az a kisgyerek beleszületett, szívfacsaró tud lenni. A harmadik lányt viszont kihagytam. Az ő története lényegében az, hogy vagdossa magát titokban és ezt valamiért sose vették észre a szülei (?).
  Tehát vannak itt jó dolgok, a kár az, hogy ezek hozzák magukkal talán a legnagyobb hibát, ami talán a fordításnak köszönhető, lévén én csak a magyar verziót olvastam. A könyv nem átélhető. Hiába vannak itt szituációk, helyzetek ha egyszer nem tud vele az olvasó azonosulni vagy megkockáztatom együtt érezni. Persze ha az olvasónak van kellő mennyiségű háttérismerete az adott témákkal kapcsolatban, akkor még működhet is a dolog, de számomra ez nem ad mentséget arra, hogy nem tudta úgy megírni, hogy átélhető legyen. Itt is olyan, mint ahogy említettem, ha egy rész után megállsz és átgondolod a világ helyzetét meg minden, akkor már jó a könyv, de ne így kelljen már egy könyvet olvasni! Az hogy valami felnőtt könyv az nem azt jelenti, hogy csak egy bizonyos elit réteg tudja élvezni. Ez a másik dolog. Rowling egyszerűen nem tudja mitől lesz egy felnőtt könyv felnőtt könyv. Valamiért azt gondolta, hogy egy ilyen könyv megírásához nem kell más, csak gyilkosság, szex meg tragikus sorsok. Az utóbbival még nem is lenne akkora probléma, ha a stílus meglenne, ami egyébként szintén egy fontos ismérve ennek a kategóriának. És hogy mi van az első kettővel? Van itt sima halál, öngyilkosság, szex meg megerőszakolás. A halál megvolt az elején, az öngyilkosság még drámai is lehetne, de erre majd visszatérek, a szex témakör viszont pocsékul lett leírva. Mintha olyasvalaki írta volna, aki még sose szexelt… átélhetetlen és izzadságszagú az egész, mint aki csak azért rakta bele, hogy ott legyen. Semmi érzéki, semmi átélhető vagy urambocsá gyönyörködtető nincs benne. Egyszerűen annyi van benne, hogy berakja a fiú a szerszámát, mozog, röfög majd vége. Ehhez még cenzúra se kell. És itt jön az, hogy hiába van benne egy alapvetően szörnyű és embertelen cselekedet, hogy egy idősebb férfi megerőszakol egy kamaszlányt, ha egyszer az is olyan bénán van megírva, hogy ha valaki nem figyel továbbolvassa a könyvet anélkül, hogy feltűnne neki. Ha az ember túlteszi magát azon, hogy ez mennyire undorító dolog alapjába véve, akkor észreveszi, hogy ez az egész habár le van írva, nincs benne kellő feszültség. Én olvastam például Ken Follett könyvet, lásd Katedrális, ott is volt ilyen és nem viccelek vagy két napig rosszul voltam a jelenet után, ahányszor csak eszembe jutott. Egyszerűen azért mert úgy volt leírva, hogy az ember tényleg megértse ezt az egészet mindkét oldalról, át tudja élni a helyzet komolyságát. Itt viszont csak megállapítottam, hogy ez szörnyű és még szörnyűbb következményei vannak és ennyi. Higyjétek el, hogy nem én vagyok érzéketlen csak motiválatlan volt a könyv abban a tekintetben, hogy érzelmileg hasson rám.
  Most pedig nézzük a végét ami méltóképpen ugyanolyan pocsékul zárja a könyvet, mint ahogy kezdte. Vagy még rosszabbul. Az érződik rajta, hogy Rowling egyszerűen összecsapta a végét. Akit tudott, megölt, mást elköltöztetett és gyorsan lezárta az egészet. A lány, akit megerőszakoltak, annyira megijedt attól, hogy esetleg attól a férfitól lehetne emiatt gyereke, hogy agyonkábítószerezte magát és meghalt. Ez egy szörnyű cselekedet és valahol meg is értem, de valahol mégsem. Egy feltételezés miatt ölte meg magát és habár ez tragikus sors, egyben önzőség is az én szememben, mert nem gondolt másokra, akiknek fontos és a könnyebb utat választotta. Ez attól függetlenül még emberi cselekedet, de nekem az érződött inkább a könyvből, hogy azért kell, hogy meghaljon, mert az írónő nem akarta, hogy ott legyen. Ez a többi karakterre is igaz. Vagy nem foglalkozott azokkal, akik végső soron nem voltak annyira fontos szereplők vagy, mint a srácot, aki plátói módon szerelmes volt a lányba, elköltöztette valahova. A lezárásnak egy igen egyszerű és könnyű módját választotta és nekem ez nem tetszett.
  Összefoglalva a könyv tényleg jól próbálja ábrázolni a világ negatív és könyörtelen oldalát, de se ezt se az emellett meglévő pozitív dolgokat nem tudja jól bemutatni. A karakterrendszere maga a káosz. A Harry Potterben is sok szereplő volt, de ott volt 7 könyv arra, hogy mindegyiket megismerd, itt meg nagy ívben sz*rt az egészre és csak odarakta az összeset. A helyzetek, a sorsok tényleg elgondolkodtatóak és mint ahogy azért próbáltam menteni a könyvet, van benne pozitívum, egyszerűen csak olyan sok hiba van benne, hogy az én kedvemet totálisan elvette az egész könyvtől. Van egy erős érzetem, hogy a többség azonnal rávágja, hogy mennyire jó a könyv, mert mennyi minden társadalmi problémát tartalmaz és mennyire komoly témákat ír le. Erre én azt mondom, hogy jó, igazad van, de olvastam már olyat, aki ezerszer szebben írta le és nem kellett a könyv felett szenvednem.
  Szóval biztos vagyok benne, hogy sokaknak tetszik és tetszeni fog, de én csak azoknak ajánlom, akik kellő háttérismerettel rendelkeznek és befogadóak egy kevésbé igényes műre, mert hogy ez a könyv nem olvastatja magát az biztos.

Star Wars Rebels, avagy szükség volt-e még egy történetszálra?

  Nemrégiben kaptam a hírt az egyik barátomtól, hogy „Figyeljél már, van új star wars!” Én persze csuklóból visszaválaszoltam, hogy persze, tudok róla, jövőre jön a Star Wars VII. Erre meglepetésemre kiderült, hogy tévedtem, mert ő nem a hetedik részre gondolt, hanem az új animációs sorozatra a Star Wars Rebels-re, azaz ha valakinek jobban tetszik a Star Wars Lázadókra.

  Meg kell, hogy mondjam, eleinte hallottam, hogy lesz valami, de igazából nem kötött le és el is felejtkeztem róla. Azt hozzá kell tennem, hogy a sorozat a Disney csatornán megy (te jó ég, azt se tudtam van ilyen) és hát én már nagyon nem az a korosztály vagyok, aki ilyen csatornát néz. Én lemaradtam ott, hogy a Disney mesékből meg Mickey egérből meg abból a gazdag, öreg kacsából áll és ennyi. Mindegy, nem ragoznám, engem régebben se kötött le a Disney és az hogy ma miből áll, azt tudja a fene. Lényeg a lényeg, rákerestem erre a sorozatra és volt olyan szerencsém, hogy meg lehetett nézni egy-egy részt bizonyos videómegosztókon. Ahogy kivettem, csak nemrég indult el a széria, szóval ez csak ízelítő a nagy „történetkibontakozás” előtt.

  De mielőtt nagyba belekezdenék a véleménynyilvánításba, muszáj feltennem egy kérdést. Tényleg kellett nekünk még egy star wars? Tényleg kellett nekünk egy újabb történetszál, újabb szereplőkkel? Már a Baljós árnyak megjelenésekor is hallottam feltenni a kérdést, hogy mi értelme volt ennek. Egy film-sorozatot folytatni szokás, nem visszamenőleg megmagyarázni dolgokat. Szerintem az ötlet, hogy legyen második trilógia, ami az előzményeket boncolgatja, jó ötlet volt. De nem feltétlenül így. Kezdjük azzal, hogy aki először látta Luke történetét, az elégedett volt. Kapott egy jó történetet, helyenként csavarral és jó szereplőkkel. És akkor még nem beszéltem a bolygókról, az ott lakókról, stb. A néző megkapta, amit akart, hazament és kész. Persze biztos furdalta az embereket a kíváncsiság, hogy vajon hogy lett Darth Vader, vagy hogy hogy győztek a lázadók, mikor csak a császár halt meg és attól függetlenül ott van egy igen csak nem elhanyagolható hadsereg. Szóval ezek és még több kérdés ott lehetett a levegőben, de végső soron kerek volt a történet és a többi a fantáziára volt bízva. Szerintem így a legjobb, főképp egy fantasy/sci-fi filmben, hogy van hely a saját képzelőerőnknek. Tehát ha innen közelítjük, nem volt rá szükség. Mi miatt mondom, hogy nem így kellett volna? Az első két rész, mint film, el lett cseszve, ezen kívül a karakterek sem voltak túl megnyerőek számomra és a történet se vett le a lábamról. Most persze lehet hozni az ellenérveket és élve máglyán elégetni, de nekem nem tetszett, hogy az egész történetnek kiindulópontja ilyen kereskedelmi marhaságból indult ki, vagy Darth Maul karaktere nem volt jól kidolgozva, a jedik nem érezték meg ki a gonosz és igazából tök feleslegesen uralták az erőt, mert olyan értelemben nem kezdtek vele semmit, hogy megelőzzék a bajt. A harmadik rész már jobb volt, de ott meg az nem tetszett, ahogy Darth Vader megszületett. Továbbá azt sem értettem, hogy Anakin a Császár miatt úgy tudta, hogy megölte a haragjával a szerelmét… és később nem kezdett el gondolkodni azon, hogy mégis, hogy lehet, hogy van két gyereke, ha megölte Padmét? Ez az újabb trilógia több gondot hozott/okozott, mint hasznot. Persze anyagilag totál megérte a készítőknek, azt meg kell hagyni.

  A Star Wars, mint univerzum szinte korlátlan, szóval mindenféle történettel ki lehet egészíteni, amennyiben persze nem mond ellent a többinek. Egyébként, aki jobban járatos ebben a világban az észrevehette, hogy van itt könyv, ami kiegészíti az eredeti történetet, van számítógépes játék, ami vagy a filmeket dolgozza fel/egészíti ki, vagy alternatív történetet vázol (pl.:Force Unleashed), készültek más animációs sorozatok is belőle, amatőr filmek stb.

  Én amellett foglalok állást, hogy a Star Wars-ot lehet bővíteni egy bizonyos szintig (megjegyzem, ehhez már lassan elérünk az első két trilógia időtartamát tekintve, lévén, hogy ide akarnak minél többet bezsúfolni), de ezt nem mozifilmekkel kéne, hanem például könyvekkel. Aki jobban érdekelt az beszerezhesse ezeket, az átlag nézőt meg hagyjuk békén azzal, hogy ennek a háttértörténetnek ez a háttértörténete vagy éppen folytatása, mert úgyse érdekli plusz csak összezavarjuk vele. Feleslegesen nem kell a nagyközönség elé vinni a mindenféle történeteket. Tudom, hogy ez csak egy animációs sorozat, de biztos vagyok benne hogy el fog jutni minden fanhoz és amúgy is jön a hetedik rész, amire nem biztos, hogy szükség van és ha így haladunk, majd időközönként csak azért is kidobnak egy-egy filmet, amitől majd szép lassan szétesik ez az univerzum és a filmek meg mehetnek a 99Ft-os részlegbe helyet foglalni.

  Most viszont térjünk rá a sorozatra. Mint az elején említettem a sorozat neve Star Wars Rebels, ami rögtön sejteti, hogy a Birodalom létrehozása után járunk és ez így is van. És itt jön be az első probléma. Most biztos azt gondoljátok, hogy de hát még semmit nem mondtam és már problémám van? Ha nem írja át teljesen az eddigi történetet, akkor én már nem látom értelmét a nagy egész szempontjából. Persze, majd biztos lehet aggódni a karakterekért meg minden, de végső soron tudjuk, hogy nem ők hozzák majd a feloldozást, nem ők döntik meg a Birodalmat. Tehát végül vagy meghalnak vagy a feledésbe vesznek. Tudom, ez könyörtelenül hangzott, de emiatt számomra nincs az egészben feszültség. Ettől függetlenül még lehet jó a történet, de addig még várni kell.

  A főhősök gyakorlatilag egy lázadó csapat, aminek a tagjai Kanan, Ezra, Zeb, Sabine, Hera és egy droid. Ez a csapat egy nagy űrhajóval utazik és ahol tudnak segítenek és sokszor bajba kerülnek. Itt akár be is fejezhetném, mert egyelőre tényleg nem lehet sok mindent kiszedni ebből, de azért van itt még pár dolog. Kanan például egy jedi, aki túlélte a 66-os parancsot. Igazából ezen nem akadok fenn, mert akár el is tudom képzelni, hogy pár jedi túlélte, mert éppen nem voltak ott és később el tudtak szökni vagy valami. Ami viszont egy kicsit kiverte nálam a biztosítékot, hogy miért kellett lemásolni Kyle Katarnt? Kyle Katarn egy számítógépes játék ikonikus karaktere, de ettől függetlenül egy olyan karakter, aki mára hozzátartozik a star wars univerzumhoz és nem illett volna róla másolni. Nem értem, hogy a készítőknek miért nem volt valamivel több kreativitásuk. Bár részint lehet, hogy pont emiatt lesz jó a karaktere. Ezráról meg kiderül, hogy vele van az erő, tehát adott a főhős, akit ki kell képezni, hogy jedi lehessen és segítsen a Birodalom ellen. Bár kíváncsi vagyok, hogy lesz-e valaha lézerkardja, amikor az nem terem csak úgy ilyen időkben, mert amúgy eddigi egyetlen fegyvere egy kis sokkolócsúzli vagy mi. Sabine a vagány tinilány szerepét tölti be, aki szeret robbantgatni, de fogadni merek, hogy lesz benne rész, amikor kiderül, hogy a vagány viselkedés mögött van egy sebzett lélek. Zeb egy nagydarab kihalt faj utolsó példánya, aki erős és mogorva és emiatt a fő humor forrása. Hera az űrhajót vezeti, ezen kívül eddig más értelmét nem láttam, amúgy az űrhajó enyhe túlzással egy Ezeréves Sólyom koppintás és legvégül van egy droid, ami R2D2 megfelelője. Tehát végső soron az eddigi történeti elemekből kiszedtek dolgokat, kicsit átalakítottak és berakták ide. Emiatt persze nem kell, hogy rossz legyen ez a sorozat, csak egy ténymegállapítás. Van viszont egy hiba, amit a karakterek is tudnak és végső soron ki is mondanak. Ők a lázadók, de csak öten vannak és egy droid. Ezen felül Kanan és Hera nyíltan tudnak dolgokat, amiket a többiek nem és nem hajlandóak valami miatt elmondani. Ez aztán a nagy csapatösszhang… Persze a végén majd úgyis kiderül, a kérdés csak az, hogy mikor. Ezt előre borítékolom. Ezek fényében meg nem tudom milyen sikereket lehet tőlük elvárni. Mert sikerek biztos, hogy lesznek, de akkor meg az ellenségnek kell nagyon hülyének lennie. Na mindegy ezt nehéz előre megjósolni. Azért a gonoszokról is érdemes szót ejteni. Van Kallus ügynök, aki valami birodalmi katonai kapitány vagy mi a szösz. Ő az a tipikusan erős, jó harcos, kissé egoista, győzelmet imádó karakter, akit mindenki utálni fog és a bukását akarják majd látni. De ez így unalmas lenne nem igaz? Ezért kapunk egy új sith-et! És mégis miért? Nem tudom! Az, hogy miért kellett bele egy új sith, fogalmam sincs. Az új sith neve az Inkvizítor. Semmi Darth vagy valami… csak ennyi. Azt elhiszem, hogy a klónháború alatt lehetett mondjuk plusz egy sith, de itt miért? Ha Palpatine-nak lett volna nyíltan egy másik tanítványa, arról tudnánk nem? Meg akkor nem az lett volna a logikus, hogy amint lehet félreállítja a tüdőbajos Vadert és lecseréli rá? A karakter pusztán azért van, hogy legyen majd lézerkardcsata, legyen egy sith, akit le lehet győzni. Mert mint már említettem, a főszálba nem avatkozhatnak bele. Mentségére szóljon a sorozatnak, hogy ekkoriban Luke még nem aktivizálta magát, mint a lázadók embere, szóval ez az előtt történt. De ez nekem akkor is egy kicsit a Star Wars megerőszakolásának tűnik. Elvégre gondoljunk csak bele, hogy nagyban megy a reklámozás az új Star Wars filmről, ezért még gyorsan kidobnak egy új történetszálat. A készítők valószínűleg gondolkoztak, hogy a klónok háborúja most nem játszik, meg arról már amúgy is volt másik sorozat, akkor találjunk ki valamit az első trilógiába! Egy kis plusz bevétel. Nyilván nem rakhatták a Császár halála utánra történéseket, ezért berakták arra az időintervallumba, amikor igazából kialakult a Birodalom és elnyomott mindenkit. Szinte elképesztő már számomra, hogy találnak egy icipici kis helyet ebben a történetben és azt is telerakják.

Tudom, hogy sokan valami pozitív kritikára számítottatok és megkockáztatom, hogy már többen meg is szerették ezt a mesét úgy-ahogy, de nem tudom lelkiismeret-furdalás nélkül azt mondani, hogy ez egy jó sorozatnak ígérkezik. Egyrészt csak pár rész jött ki, emiatt nem kell messzemenő következtetéseket levonni. Másrészt sok lenyúlás van az alapsztoriból, persze jótól lopni nem bűn, de felmerül a kérdés, hogy a többinél lesznek-e kreatívabbak vagy csak ennyire futja. Én igyekszem megadni ennek a sorozatnak az esélyt, de meg kell hogy mondjam, egyelőre abban sem vagyok biztos hogy van ennek a mesének létjogosultsága a Star Wars univerzumban és nem csak egy agyatlan rajongótábornak készített valami, amit majd úgyis néznek, mert Star Wars.

  Végső soron tényleg azzal zárnám, hogy nem biztos, hogy jó úton halad ez az egész, függetlenül attól, hogy Disney vagy nem Disney. Ez a sorozat is lehet, csak arra lesz jó, hogy majd készítenek mindenféle akciófigurákat, meg posztereket, meg pólókat és majd a gyerek azt veteti meg a szüleivel, mondván, hogy megy a mesecsatornán meg van benne lézerkard. Ha ez a balsejtelmem beigazolódik, majd olyan történetek lesznek, mint „R2D2 hétköznapjai”, ami a maga formájában akár érdekes is lehet, de totál felesleges. Az egésznek a koporsószöge az lesz majd, amikor Jar-jar is külön műsort kap. De reméljük tévedek és hogy ez sosem jön el és ez a sorozat is be tudja majd bizonyítani, hogy érdemben hozzá tud tenni valamit nagy történethez.

Egy kis művészet #2: Egy újabb saját vers

    A mostani vers egy szerelmes vers, ebből kifolyólag a mostani téma a szerelem lesz.
    Szerelemről beszélni nehéz, mert azt át kell élni és ugyanígy nehéz (legalábbis számomra) jó szerelmes verset írni. Az évek alatt, kisiskolás korunktól kezdve olvassuk, tanuljuk a költők romantikus verseit és hallunk különböző sablonszövegeket. Éppen emiatt nehéz úgy megírni egy ilyen verset, hogy ne legyen tele sablonszövegekkel vagy más költőktől lopott rímekkel és emellett legyen benne valami tartalom is. Az én verseim általában szomorkásabb, negatívabb ha úgy tetszik, valahogy nálam ez a fajta stílus vált be. Számomra a színtiszta "rózsaszínvilág" túl egyhangú és egyszerűen nem tudnék benne alkotni (ezzel a "minden nagyon szép minden nagyon jó" esetre utalok).
    A szerelem végigkíséri életünket és az évek múlásával változik az erről alkotott képünk. Kisebb korban sok esetben a lányok piszkálásával történik meg a szeretet jele majd az egész egyre komolyabb kezd lenni. Bár lássuk be, hogy az első pár szerelem nem az igazi tényleg nagy szerelem, a tinédzserkori fellángolások is ilyenek. De már ekkor kialakul, hogy ki milyen ember lesz, valószínűleg hogyan fog udvarolni. Egyesek rengeteget edzenek és fizikai erőlétükkel (izomagyúak) próbálnak tetszeni a lányoknak, mások verseket írnak vagy egyszerűen csak az intellektuális képességüket akarják előnyben részesíteni, de vannak olyanok is, akik a kettőt vegyítik. (talán nem kell mondanom, hogy a férfiak szemszögéből nézem a dolgokat, lévén, hogy én is az vagyok és nem akarok a lányok szemszögéből nyilatkozni) Ezzel a három csoporttal eléggé beskatulyáztam a dolgokat, ami talán nem helyénvaló, de ha jobban akarnám boncolgatni, akkor nagyon hosszú lenne a bejegyzés.
    Az érzelmileg érett korban már kialakul önmagunkról egy reális kép, amit el is fogadunk és ehhez keressük az ideális párt. De mivel az érzelmek korántsem racionálisak vagy stabil dolgok ezért vannak hullámvölgyek egyészen a nagyon szerelmestől a depresszióig.
    A szerelem megélése teljesen emberfüggő és ne felejtkezzünk el arról sem, hogy két emberről van szó, tehát partnerfüggő is. Irányítani azerintem nem lehet, de kontrollálni igen.


És most jöjjön a vers. Ehhez a vershez nem szeretnék különösebben kommentet fűzni, mert részint van valós alapja, részint nincs és a magánéletemet nem szeretném kitárgyalni, úgyhogy íme:

Plátói szerelem közelről

Éveken keresztül mellettem voltál.
Bár én máshogy néztem rád,
talán így volt teljes a világ.
Szemedben láttam elveszett lelkem fiatalságát,
lelkedben éreztem szívem legfőbb társát.
Számodra csak egy barát voltam.
Egy kit a sors rendelt oda
(és ezt talán te is tudtad)
Féltél megmutatni önmagad,
de én a maszk mögött láttam arcodat.
Láttalak már igazán sírni,
mikor elhagyott a remény és nem volt rá ír.
Láttam, mikor arcodat mosoly deríti.
Szebb lett tőle a világ, a legszebb volt így.
Számomra Isten ajándéka voltál
és én is az voltam talán.
Emlékeimben felidézem hosszú barna hajad,
barna szemed, mely szelíd volt; és egyszerre vad.
Karcsú tested és benne Lelked,
mely érzi: Én ott leszek melletted!

Tud-e teremteni Isten egy akkora sziklát, amit nem tud felemelni?

Tud-e teremteni Isten egy akkora sziklát, amit nem tud felemelni?

  A kérdés önmagában túl nehéz és túl sok kérdőjelet tartalmaz, úgyhogy először is egyszerűsítsük le. Tekintsünk rá úgy, mint egy több ismeretlenes egyenletre.

  Első körben felejtsük el, hogy szikláról, hegyről, bolygóról vagy bármi másról van-e szó. Ez lényegtelen. Akkor a kérdés úgy hangzana: Tud-e Isten olyat teremteni, amit nem tud felemelni? (Ennél a pontnál meg is állhatnánk és mondhatnánk, hogy igen, elvégre teremt egy ugyanolyan Istent, mint önmaga és mivel a kettő mindenben megegyezik a válasz igen lenne. De most kössük ki, hogy Isten és az a valami, amit fel akarna emelni, nem lehet ő maga.)

  A következő lépésben fogalmazzuk meg máshogy a „felemelni” szót. Ha valamit nem tudsz felemelni, az túl mutat az erődön. Tehát: Létezik olyan dolog, ami túl mutat Isten erején?

  Ha a kérdést már ennyire leegyszerűsítettük, akkor látszik, hogy mi okozza a problémát. Maga Isten. Mert Isten az az ismeretlen, amit nem tudunk definiálni. Pontosabban lehet, de minden magyarázatra lenne valamilyen cáfolat. Én személy szerint, és megkockázatom nem vagyok egyedül, úgy képzelem el Istent, mint egy nagy öregembert, aki erős, tiszteletet parancsoló a tekintete, fehér haja és hosszú fehér szakálla van és valami egyszerű fehér tiszta ruhában van. A kérdés kicsit másképpen úgy hangzik, hogy van e valami, ami túlmutat Isten mindenhatóságán. Már a baj ott elkezdődik, ha azt mondom, gondoljuk Istenre. Miért is? Mert ha Istenre gondolunk, nagy eséllyel elképzeljük valahogy, ergo korlátozzuk. Ha teszem azt, úgy képzelem el, mint egy embert, akkor már könnyen elképzelhetem azt, hogy ugyan teremteni bármekkorát tud, korlátai miatt viszont nem tud mindent felemelni, mert fizikai szempontból emberibbé, istenekhez képest gyengébbé tettük. Viszont fogadjuk el, hogy Isten mindenhol ott van. Tehát nincs alakja. Egyébként elgondolkodtató a kérdés, hogy Istennek van-e valamilyen tulajdonsága? Eleve jó vagy rossz? Nekem elég vegyes gondolataim vannak erről. Hagy idézzek Ákostól, hogy illusztráljam a problémáimat:

Ha kertedben így jó,
Mondd, miért kell a kígyó?
Mondd, miért kell, hogy az asszony
Tiltott fádról almát szakasszon?
Miért kell, hogy megverd az embert?
Káin hogy miért ölje Ábelt?
Víznek özöne miért zúdul?
Miért vesznek oda annyian rútul?
Zavart nyelvek és megannyi csapás
Égő áldozat, új messiás,
Ezrek néznek kérdőn az égre
A kezdetnek mikor lesz vége?

Nem azt mondom, hogy az ember ártatlan, de valahol ez Isten hibája is. Ezen kívül persze vannak jó cselekedetei is. Ezzel elérkeztünk a következő kérdéshez. Isten valóban "minden" vagy van mellette egy ugyanakkora erejű valami, ami egyensúlyt tart (jin-jang)? Elgondolásom szerint Isten maga a mindenség, de az emberiség által. Ha nem lenne az ember, akkor létezése értelmét veszítené. Ez pusztán az én elméletem és nem vallásgyalázásnak szántam.

  Tehát fogadjuk el (az alábbiak alapján), hogy Istennek nincs megragadható emberi vonatkozása, így a probléma továbbra is fenn áll. De akkor, hogy lehetne megoldani ezt a problémát. A "nem lehet tudni" túl egyszerű válasz lenne, amivel elfogadnám, hogy lényegében az eddigi gondolatmenetem semmire se volt jó. Én viszont nem vagyok ilyen. 

  A Biblia szerint Isten hat nap alatt megteremi a világot és a hetedik napon pihen. A hetedik nap miért van? Elvégre Isten korlátlan erővel és hatalommal bír. De ez igazából nem is annyira fontos. A kulcs a mondat első részében van. Hat nap alatt megteremtette a világot. Miért kellett neki hat nap? A valódi kérdés viszont az, hogy az a valami, amit "hosszú" idő alatt teremtett meg, lehet-e annyira összetett és nehéz, hogy nem tudja felemelni?

  A válaszom tehát az, hogy amennyiben Isten azonnal teremt valamit, akkor azt fel tudja emelni, nem tud olyat teremteni egy pillanat alatt, ami meghaladná az erejét. Azonban ha a teremtés több időt vesz igénybe, akkor elképzelhető, hogy olyat alkot, amit már nem tud felemelni.

A Holnap Határa élménybeszámoló

 Nemrég volt szerencsém megnézni A holnap határa című filmet, így gondoltam írok róla, mert van miről.

 Először is kezdeném azzal, hogy az utcákon kinn lévő plakátok és reklámok engem nem hogy nem győztek meg, de még inkább elrettentettek. Hogy miért? Talán negatív véleménnyel vagyok Tom Cruise-ról? Nem. Semmi ilyesmi. Egyszerűen nekem a plakátból az jött le, hogy ez egy középszerű akciófilm, amit feltuningoltak valami jövőbeli katonaruhával és egy hangzatos címmel. A trailerek megnézése után már változott a véleményem és végül a film megnézése után már bizton állíthatom, hogy az első gondolatom teljesen téves volt.

 Mivel a film nemrég jött ki, nem akarok belekezdeni nagy történetelemzésbe, mert arra úgy is ott vannak más oldalak és ezen felül ezt úgyis látni kell. Helyette inkább a film alap mozgatórugóját elemezném. A főhős, Bill Cage (Tom Cruise), meghal a csatában és addig éled fel újra és újra amíg meg nem találja a módját annak, hogy legyőzze az ellenséget. Tehát végtelen próbálkozási lehetősége van. Aki játszik vagy játszott számítógépes játékokkal, annak eszébe juthat, hogy ez olyasféle, mint a mentési rendszer a játékban. Van olyan, hogy nincs mentés. csak betöltöd a játékot az elejéről vagy a checkpointról, van olyan, hogy bármikor menhetsz és onnan folytathatod és van olyan, hogy ha meghalsz akkor nincs választásod hogy honnan töltöd be, mert azt a játék határozza meg. Kicsit az utóbbira hasonlít a film is, elvégre mindig minden ugyanúgy történik így egy idő után megtanulja az ember, hogy mi fog történni és ez alapján tud cselekedni. Ez fölvet egy kérdést, hogy nekünk, embereknek, ha lenne ilyen képességünk, akkor mit kezdenénk vele? Szokták mondani, hogy "ha mindent előlről kezdhetnék, akkor se tenném másképp". Szerintem ez egy sablon szöveg. Azért gondolom, mert habár vannak esetek, amikor ez igaz lehet, általában az emberek ezzel a mondattal pusztán azért dobálóznak, mert valaki ezt mondta, vagy lusták belegondolni, hogy hogy lehetett volna másképp vagy egyszerűen csak nem látnak túl életük jelenlegi pontján és nem is akarnak. Ha lehetőségem lenne újracsinálni az életemet akkor én nekikezdenék, elvégre ismétlés a tudás atyja, meg úgy gondolom, hogy ha van lehetőség arra, hogy valamit jobban csináljak, akkor miért fosztanám meg magam a lehetőségtől? Szerintem mindenki fel tud mutatni az életéből nem is egy olyan történést, amikor rossz döntést hozott és az valamilyen mértékben meghatározta életét. 

 A másik dolog, amiről beszélni szeretnék az a női főhőskarakter és a két főkarakter közötti viszony.  Rita Vrataski (Emily Blunt) nagyon jó választás volt és a karaktere a lehető legjobb volt. Adott a szituáció, miszerint a Föld háborúban van és ennek megfelelően sikerült egy olyan női karaktert alkotni, ami szerintem tökéletes. Hogy ezt jobban alátámasszam, elmondom inkább a hibákat, amiket nem követtek el. A színésznő szép, de nem erotikus értelemben, hatalmas mellekkel. Katona, harcol, de nem a sok filmből ismert "kecses balettmozdulatokkal írtja az ellenséget" típusú, hanem az tényleg igazán katona, aki edz, harcol, ott van a többi katonával a harctéren, mint mindenki más. Erős, szívós jellem és ez az a karakter, ami ebbe a filmbe kellett. Ennél mélyebben nem akarok belemenni, hogy aki még nem látta, annak ne lőjjek le semmit.

 A két főhős karakter között kialakul egyfajta szerelmi szál, ami igazándiból nem is annyira szerelmi szál. Bill Cage folyamatosan újraéli a napot és szép lassan beleszeret Ritába, de mivel Rita nem emlékszik, hogy hányszor találkoztak már, ezért neki ilyesmire nincs ideje. És jó, hogy ezt figyelembe vették a filmkészítők és nem erőltettek bele minden áron egy romantikus szálat. Persze a végén elcsattan egy csók, de az sem a túlfűtött heves csók, mert elvégre "alig" ismerik egymást. A kettejük kapcsolata jól fel van építve úgy, hogy közben a film eseménysorozatát nem hagyják figyelmen kívül.

 A film amellett, hogy akciófilm, mellette sok vicces jelenet is van. Elvégre gondoljunk bele szegény Bill helyébe, aki teljesen őrült helyzetbe keveredik és ezt nem még drámaibb hangvétellel adják elő, hanem humorral oldják fel. És ez nagyon jól áll a filmnek. Komoly történet, jó karakterekkel és fantasztikus poénokkal. Aki teheti nézze meg!

(aki nagyobb kritikára számított attól elnézést kérek, de ami késik az nem múlik, de most csak egy élménybeszámolót akartam készíteni, anélkül, hogy túl sokat mondanék a filmről)

Húsvét-Versel, locsol, CSOKI !

A húsvét számomra mindig szerethető ünnep volt. Valami verset megtanultam, elmondtam és már jött is a csoki. És most gondolom minden olvasó azt várja, hogy iderittyentek egy verset, mert ez valahol elő van írva, hogy az aki blogol, az ilyenkor mondjon locsoló verset...Na jó, ne nézzetek azokkal a nagy bociszemeitekkel, megkapjátok ;)

Íme:

Felkelek reggel
"Ma locsolni kéne emberek!"
Ötlik a gondolat fejembe
és már öltözöm, ruházkodom
mikor kapok az élettől egy nagy pofont.
Elfogyott a kölnim!
Ezek meg fognak ölni!
Na nem baj jó lesz a víz,
abból is üveg vagy tíz
aztán már rohanok szaladok
ideje verseket mondanom.
Zöld erdőben jártam én,
lila nyulat láttam én
megkóstoltan, nem volt milka
de hátha csokit kapok itt ma!


Igeeen, nem életem legszebb verse. Az iménti tíz percben dobtam össze, majd legközelebb.
Szóval ott tartottam, hogy szerettem mindig is a húsvétot meg minden, de nálam sokáig kimaradt ez a "Jézus feltámadt" sztori. Nem vagyok nagy vallásos -igen, kövezzetek meg- ezért számomra sokáig tényleg csak a versből és a csokiból állt az egész és nem akartam a dolgok mögé nézni. Meg kicsit morbid a gondolat, hogy valaki meghal, majd feltámad és én ezért csokit kapok minden évben. Persze tudom én, hogy Jézus feláldozta magát és megváltotta minden ember bűnét. És ez tényleg nagyszerű, de bennem mindig ott van a tüske, hogy ez szép és jó, de a szenvedéstől nem szabadította meg az embereket és újabb bűnök és bűnös emberek jelentek meg. Lehet, hogy valamit rosszul látok, és elnézést kérek, ha ez így van. Ami viszont nagyon "tetszik" (azért idézőjelben mert azért mégis meghalt Jézus) az az, hogy Jézus legyőzte a halált és visszajött.
Nagyjából ennyi a véleményem a húsvétról. Nagyon jó és szép ünnep, a mögötte lévő tartalmat meg nem akarom tovább feszegetni, mert nem vagyok elég tájékozott ahhoz.
És a fiúknak üzenem, hogy csak és kizárólag egy vödör vízzel szabad locsolkodni! Gondoljatok bele, a lányok szeretik a locsolkodást, -akkor is ha azt mondják, nem- plusz, akkor aznap már nem kell fürödniük :) A fiúknak pedig természetesen nagy locsolásért nagy ajándék jár! :D

Választások 2014

   Na, ez az a téma amivel minden boldog-boldogtalan szembesült az utóbbi időben . És egész végig azt lehetett hallani, hogy Orbán így, MSZP úgy, meg a jobbik és amúgy meg mindenki k*rva anyja és az LMP... az LMP meg zöld. Arra akarok kilyukadni, hogy ha az ember nem nézett utána, akkor "mintártalmatlanbirkanaívsággalrendelkezőegyén" csak annyit hallott, hogy van kb. 3 párt akik folyamatosan anyázzák egymástés mutogatnak egymásra, mint az óvodások.
   Az idei nevezzük "kampány", ami max lejárató kampány volt, engem nagyon idegesített. De minden oldalról! Beleértve az összes embert, aki csak azért készített videót, hogy lejárasson egy pártot. Naponta megtörtént az, hogy megyek fel a YouTube-ra és azonnal a képembe tolja, hogy "Ha szereted az országot, szavazz a Jobbik ellen!" vagy egy újabb Orbán gyalázó videó, stb. Engem ezek nem érdekelnek! Több okból is. Egyrészt azért, mert én is, habár csak részben, de szánalmasnak tartom ezt az egészet. Azért részben, mert ha megkérdezik, hogy: El tudod hinni, hogy jogos a felháborodásuk? - Igen. , Meg tudod érteni, hogy nem tudják magukban tartani?- Aha. , Egyet tudsz érteni ezzel a megoldással?- Semmiképp.
Azért nem mert értelmetlen. Attól, hogy valaki csinál egy videót, azzal nem változik semmi. Ez egy végtelenül gyerekes viselkedés, amiből ki kéne nőniük. Ha valakinek komolyan problémái vannak, akkor kezelje komolyan a dolgot és intézkedjen ennek megfelelően. Legyen határozott véleménye és ha ezt másokkal is meg akarja osztani, akkor keressen erre megfelelő portált, helyszínt vagy valamit, ahol meghallgatják, esetleg támogatókra tesz szert.
Véleménye lehet úgy egy embernek, hogy magában tartja. Ez a magatartás elfogadható és megérthető. Az viszont kevésbé, ha valakinek van valamilyen véleménye, ami nedves fingnek felel meg, akkor azt közhírré tegye. Ja, és ha valaki lejárató videót csinál, akkor vegye a fáradtságot és nézzen utána, hogy mi történt az utóbbi évtizedben és ne legyen tele olyan mondatokkal, amik megtámadhatóak igazságtartalmában.
   Másik problémám, a választásuk utáni cikkezések arról, hogy a választáson csaltak. Lehetett olvasni, hogy a közszférában dolgozókat megfenyegették, még azt is hallottam, hogy fotót kellett készíteniük, hogy a Fideszre szavaztak. Ezzel már alapból gondok vannak. Ha ez igaz lenne, akkor elég hamar kitudódott volna. Meg ezt hogy is gondolja a hír kitalálója? Van egy főnök. A főnök főnökének a főnöke kiadja az ukázt és akkor majd mindenki sorba áll a mobiljával a főnökénél, hogy megmutassa a fotót? Szerintem ez kacsa. Ahogy az is, hogy a toll, amivel x-et húztunk, a tintája eltűnik egy idő után és azért nem engedték leragasztani a borítékot, hogy aztán kivehessék és átírják. Istenem mennyi marhaság van ebben az egy mondatban... Az nem jut el a tudatukig, hogy nem csak fideszes felügyelők voltak minden helyszínen, hanem mondjuk...VEGYESEN? És hogy ezen kívül voltak külföldről érkezők, akik ellenőrizték a folyamatokat? Én nem akarok megbántani senkit, de tényleg senkit, de azért vegyük észre ha valamiről süt a hülyeség. Az említett indokok valakinek biztos kényelmes menedéket nyújt, hogy miért nem az történt, amit ő akart, de másnak legyen esze.
   Az utolsó dolog amiről még szót ejtenék, az a külföldiek szavazati joga. Előre is elnézést kérek minden külfölditől, de elmondanám a véleményem. Én megértem, hogy vannak magyarok, akik magyar államplgársággal (is) rendelkeznek, megértem, hogy lélekben esetleg magyarnak vallják magukat. De és ez egy nagy DE, ez nem jogosítja fel őket a szavazásra. Legalábbis a szememben. Az a baj, hogy itt nincs konklúzió. Egyesek biztos megérdemelnék a szavazati jogot, de mivel köztes opció nincs, én amellett voksolok, hogy inkább ne szavazzanak. A többség tuti, hogy semmit nem tud az itteni helyzetekről. Akkor meg ne szóljon bele. Ennyi. Azt meg ne nevezzük információnak, amit a szomszéd kislányának a barátja mondott. Akkor jogos, ha valaki több forrás alapján utánanéz, nem pedig ha egy ismerős által alkot véleményt. Ez így unfair a Magyarországon élőkkel, mert őket érinti az a döntés , amibe ők beleszólnak.
  A választás végeredményéről nincs nagyon mit mondanom. A többség így döntött. Én az az ember vagyok, aki adott helyzetben meghajlik a többség akarata előtt. Mondjuk azt nem értem, hogy a vesztes pártoknak miért nem ajánlották fel koalíció esélyét. Lehet, hogy nem fognának össze, de a kérdést kötelesek lettek volna feltenni.
  A végeredmény egyeseknek jó, másoknak rossz. Nem hiszem, hogy az én tisztem eldönteni melyiknek van nagyobb igaza. Egyéni véleményem persze az van, de a titkos választójog azért van, hogy titok maradhasson.

Vita németül a Star Wars-ról

Sziasztok!
Elnézést kérek azoktól, akik esetleg már egy ideje várták, hogy írjak, ha van ilyen, de az a helyzet, hogy érettségi időszakban vagyok, így elég gondterhelt az életem.
Na de most olyan napon vagyok túl, amikor megállapíthatom, hogy értelmetlen párbeszédekbe és vitákba keveredtem, amik helyenként teljesen röhelyesek voltak.
A nap azzal kezdődött, hogy nyugodtan álltam a terem előtt és épp az aznapi szendvicsemet ettem. Elment mellettem egy tanárnő, akit futólag ismertem más osztálytársam révén- magyarul nem voltam ismeretlen számára. Egyik pillanatban visszafordul az irányomba és nekemszegezi a kérdést:
  -Te román vagy?
Na itt álljunk meg egy szóra. Mielőtt bárki bármit szólna, nem vagyok rasszista és ebben a témában most nem szeretnék állást foglalni. Egyébként magyar állampolgár vagyok. De maga a kérdés... Te jó Isten!! Nem tudtam, hogy nézzek e nagy kerek szemekkel vagy röhögjek.
  -Nem, nem vagyok.-mondtam neki- Nem tudom, hogy a tanárnő honnan gondolta ezt.
(azért nagyon bizalomgerjesztő, hogy valaki rádnéz és rögtön megállapítani a nemzetiséged)
  -És az Adorján?-tette fel következő kérdését.
(Milyen Adorján??? Nincs is Adorján nevű ismerősöm...) Ehelyett csak annyit mondtam:
  -Szerintem csak össze tetszik keverni valakivel.- mellesleg nem tudom miért fontos ez valakinek, aki nem is ismer.

Na de mindegy.
Az óra ezután amin részt vettem német óra volt. Kezdjük ott, hogy nem vagyok valami jó németből. Az a kb. 3-as. A feladat az volt, hogy a padtársunkkal folytassunk le egy párbeszédet egy adott témáról. A mi témánk a könyvek voltak. Az egyszerűség kedvéért (nem azért mert nem tudnék németül, ááá...) magyarul írom le.

-Hello. (ez én vagyok)
-Hello.
-Szereted a könyveket?
-Igen nagyon szeretem.
-Milyeneket?
(eddig nagyon érdekfeszítő, ugye?)
-Szeretem a romantikus könyveket. És te?
-Én szeretem a sci-fi könyveket.
-Például?
-Például a Star Warst. (megállapodtunk abban, hogy ezt mondom mert tényleg szeretem és mivel szeretem ezt a világot talán tudok beszélni róla.).
-Miről szól nagyjából a legutóbbi könyv?
-Hát... ez a könyv időben már a filmeken túl játszódik. Han Solo és Leia házasok és Leia gyereket vár. Benne van Luke, aki ismét főszerepet játszik. És az Új Köztársaságról szól, pontosabban az új gondokról.
(na ezt nem kellett volna belekeverni)
A tanár azonnal lecsapott és innentől már magyarul folyt a párbeszéd:
-Mi? Mi az az új köztársaság?
-Hát... hát az az új Köztársaság...
-De mi az, mi a neve?
-Hát... ez. Új Köztársaság.
-De az mi?
-Hát.. mondom. Ennek ez a neve. Egyszerűen csak ennyi a neve...
-És hol van?
-Hát... (hogy hogy hol van? ez egy olyan egység, amibe rengeteg galaxis  és rendszer tartozik bele. Hogy lehet ilyet kérdezni? Nincs ennek határvonala, pontosabban nem lehet tudni. Szóval erre érdmeleges választ nem tudtam adni végül egy hazugsággal mentettem ki magam)
-Ez egy galaxis. És ebben van
Erre húzta a száját, hogy válasz-válasz de több is lehetne. Én meg tanulnivágyó diákként megkérdeztem:
-Tanárnő, azt hogy mondjuk németül, hogy a galaxisban található, de a galaxis széle már nincs benne?
Ezzel elértem, hogy befejezhettük a párbeszédet.
Utólag barátomnak csak annyit mondatm, hogy ha jobban tudnék németül, akkor abba mentem volna bele, hogy a midikloriánok hogyan nemzették a jediket. Na ez egy újabb érdekes párbeszédet szült volna.

Egy kis művészet: Saját Vers

Sziasztok!
Ezúttal, mint ahogy a címből kiderült, egy saját verset teszek közzé. Ezt a verset az iskolámban meghirdetett versenyre írtam. Egyenlőre nincs eredmény, várhatóan februárban lesz. Elöljáróban annyit, hogy nálam a versírás nagyon hangulatfüggő. Van pár alkalom, amikor szinte gondolkodás nélkül jönnek a dolgok és van hogy semmi sem jut az eszembe. Hazudnék ha azt mondanám, mennyire egy nagy költő vagyok. Írtam jópár verset, de a többségük elég "gyakorlás" szagú. De van pár igen jó is. A vers után írok még egy kis hozzáfűzni valót a hátteréről meg ilyenekről, de jöjjön a vers:

Korom gondolatai

Emlékszem, még ifjú voltam

minek nem volt más csak a Ma.

Nem érdekelt engem a nagy zajos világ pora,

én csak énekeltem, szaladgáltam a szabadban

Játszottam ha tetszett és sírtam ha kellett.

Gondtalan kis életem a rózsaszín ködével

tengettem mindennapjaim nevetéssel,

elillanó bajok, gondok elfelejtésével.

Az álomvilág nem tart örökké...

Minden mi jó volt már nincs! Csak ég-ég!

A „nagy dicső város” nincs többé.

Csak az önző, kapzsi, balga nép!

És én? Én csak állok és tűrök.

Felemészt vagy én is eltűnök?

Lázadás egy olyan rendszer ellen,

mely nem ismer rendet s nincs ellene szer?!

Végül én is ilyen lettem. Vak, önző, lelketlen.

De az örökös bosszúvágy kielégítetlen...

Talán majd jön egy jobb nap,

mely szebb lesz, mint a tegnap.

Szemeimmel szelíden nézek majd az égre,

eszembe jutnak majd azok a szép emlékek

s könnyes szemmel révedek majd a múltba,

mit és hogy tehettem volna jobban?

Meg kell, hogy mondjam eleinte sokat agyaltam a témán. Szeretek romantikus verseket írni (azokból van pár), de végül azért nem választottam ezt a témakört, mert nagyon nehéz ilyen verset írni. Nehéz spontán egy olyan szerelmes verset írni, aminek van története, szerkezete és szól is valamiről, nem pedig a szokásos sablonok vannak cukormázas csomagolásban adva.
Úgy döntöttem, hogy írok egy olyat ami elgondolkodtató. Megjelenik benne a múlt, jelen, jövő és azoknak a hangulatai (ez igeidőkben is látszik). A második versszak habár tudom, hogy nem ennyiből áll a fiatal felnőttkor, erősen és szándékosan vittem abba az irányba, ahol a mély kiábrándultság van és sok negatív. Talán itt az utolsó sorra kitérnék, mert lehet hogy nem annyira érthető. A "bosszúvágy"  arra utal, hogy én is "ilyen" lettem.
Az utolsó versszak igazából azért nem lett olyan hosszú, mert azt a kort még nem éltem meg. Ezért úgy döntöttem, hogy egy kissé melankólikus, nyugodt versszakkal zárom.
Az első versszakhoz nem hiszem, hogy sokat kell hozzáfűznöm. Tipikus álomgyerekkor, amikor még azt hisszük minden szép és jó. Aztán jön a pofáraesés...
Lényegében próbáltam sok mindent belevinni, szembesíteni a korszakokat, érzéseket és próbáltam valahogy úgy tálalni, hogy esetleg az olvasó is bele tudja magát képzelni.
És csak úgy megnyugtatás kedvéért, a vers második versszaka egy gondolatiságot fejez ki eltúlozva. Nem vagyok bosszúvágyas őrült. :)
Kommenteke szívesen fogadok, írjátok meg véleményetek, kritikátok. Mi az ami tetszett, mi az ami nem... Tényleg érdekel.

A vers írója elhatárolódik mindentől és mindenkitől. Ha szükséges akkor saját magától is.

Bemutatkozás

Sziasztok!
Ez most egy rövid bejegyzés lesz. Úgy gondoltam, hogy ha már ennyi bejegyzést felraktam, akkor írok egy bemutatkozást, hogy aki később idekeveredik az tudjon egy-két dolgot rólam, ami talán válasz lehet pár felvetődő kérdésre.
Kezdjük az elején! Mikor megszülettem... na jó, ennyire nem az elején.
Igazából amikor elkeztem ezt az "irogassunk és töltsük fel" dolgot, pusztán csak a szórakozás kedvéért tettem. Nem volt se jövőbeli tervem se semmi. Egyszerűen csak ki akartam próbálni. Most így 2014 elején arra a döntésre jutottam, hogy valamilyen szinten folytatni fogom. DE immáron valami rendszer alapján.
Előtte egy-két alapvető dolog. Aki eddig olvasta a bejegyzéseimet, az láthatta, hogy nem írok személyes dolgokról (ezt értsd úgy, hogy nem naplószerű), továbbá olyanról sem fogok írni, hogy nekem ez vagy az a bajom az életemben vagy ennek vagy annak örülök (egyszer írtam ilyet, azóta is sajnálom). Hogy miért? Mert szerintem senkit nem érdekel igazán az olyan blog ami tele van az olyanokkal, hogy "most megharagudtam a barátomra, mert...bla-bla-bla". Olyasfélék elképzelhetőek, hogy velem történt valami, azt elmesélem, mint egy történetet, ami vagy poénos lesz vagy valami komoly tanulsága lesz (lásd. Szalagavató, idegbaj, rosszullét). Továbbá azt is fenntartom, hogy nem írom le senkinek a nevét. Az én nevem úgyis ott van, de mások nevét nincs jogom felhasználni, így nem is teszem. Emiatt, ha kicsit személytelennek tűnik, azért elnézést kérek.
Na de a jövőről. Előre annyit, hogy vannak általam készített videók, amiket időről időre fel fogok rakni és fűzök hozzájuk egy előtörténetet. Ezen kívül vannak még mindenféle írásaim (vers, próza, kritika, egyéb...), amiket szintén feltöltök, persze csak azokat, amelyek érdekesek lehetnek az olvasó számára. És elképzelhető, hogy egy könyvet is elkezdek írni ezen a felületen. Ha kész van egy fejezet, akkor feltöltöm. Ebben még nem vagyok biztos, de lehet.
A kommentekkel kapcsolatban, szívesen fogadok bármilyen hozzászólást, lehet kritikus vagy pozitív.

Hát ennyi lett volna, remélem a későbbiekben tetszeni fog majd, amit csinálok.