Kritika: J.K. Rowling-Átmeneti üresedés

  

 Az Átmeneti üresedés cím szerintem remekül mutatja, hogy hol tart vagy tartott Rowling munkássága. A nagy semmi közepén. Nem tudom elmondani mekkora lelkesedéssel vettem meg a könyvet és mekkorát csalódtam benne. Sokáig gondolkoztam, hogy írjak-e egyáltalán erről a könyvről, ráadásul úgy hogy nekem nem tetszett, miközben tele van az internet szebbnél szebb monológokkal a könyvről. De úgy döntöttem megér egy misét a véleményem plusz láttam, hogy még mindig árulják és nem tűnt el a süllyesztőben.
  J.K. Rowlingot szinte már mindenki ismeri. Természetesen a Harry Potter miatt. A könyvsorozat nekem is az egyik kedvencem volt. Amíg tartott, addig jó volt, élveztem és aztán méltóságteljesen búcsúztattam. Ezt csak azért említem meg, hogy tisztázzam, nem a Harry Potterhez mértem a könyvet, hanem inkább magához a felnőtt könyv kategóriához, amiben helyet szeretett volna foglalni.
Azt most mondom el, hogy nem fogom elmesélni az egész történetet, de spoiler lesz azok számára, akik még nem olvasták el.
  Pár évvel ezelőtt olvastam, szóval már nem éppen kristálytiszták az emlékeim a könyvet illetően, de arra emlékszem, hogy az utolsó oldal után felálltam, megfogtam a könyvet és a kuka felé indultam. Végül csak azért nem dobtam ki, mert mégiscsak megvettem. Ezen kívül még arra emlékszem, hogy mondtam is az egyik barátomnak, hogy majd figyelje meg, hogy mindenki agyba-főbe fogja dicsérni a könyvet, annak ellenére, hogy a könyv nem hogy a saját kategóriájában nem valami jó, de még a gyengébb könyvek is többet tudnak nyújtani helyenként. De mi dühített fel ennyire? Első sorban az, hogy valamiért az írónő úgy gondolta, hogy jó ötlet beledobni az olvasót a város életének mindennapjaiba úgy, hogy nem szentel különösebb időt arra, hogy elmondja ki kicsoda, hogy néz ki stb. Az 573 oldalas könyvből nekem több, mint 100 oldal kellett ahhoz, hogy kialakuljon bennem valami kép arról, hogy ki létezik és ki-ki lehet egyáltalán, ami lássuk be, nem túl előnyös. Hagy illusztráljam a problémámat:

„-Hát ja, mihelyt az orvosok megmondták… megerősítették, hogy Barry halott, Colint és Tessa Wallt akarta látni. Sam telefonált nekik, megvártuk, hogy megérkezzenek, ezután eljöttünk.
-Hát óriási szerencséje Marynek, hogy ott voltatok- szögezte le Shirley….”

  Ez a pár sor csak a 14. oldalon, valódi történetet tekintve a 7. oldalon van és annyi karakter neve van ott, hogy az hihetetlen. Egyszerűen túl sok. Persze lehet mondani, hogy oda kell nagyon figyelni a könyvre, de nekem ne mondja senki, hogy jó úgy könyvet olvasni, hogy négy sor után meg kell álljak memorizálni ki mit mondott és az alapján ki-ki lehetett. Olyan töménytelenül nyomja az arcunkba a karaktereket, hogy nincs idő a befogadásukra. És akik megjelennek, azok sincsenek jól ábrázolva, nem mesél róluk semmit, hogy a nevek valójában milyen személyiséget takarnak, esetleg valami részletesebb háttértörténetet vagy hasonlót... Ha ez nem lenne elég, fejezetenként helyszínt és karaktereket változtat, ami csak ront a helyzeten.
  Az alaptörténet az, hogy Pagford városában Barry meghal és az így kiüresedett önkormányzati hely szabaddá vált és persze senkinek sincs jobb dolga, így mindenki meg akarja szerezni a pozíciót. Erre az eseményre van felfűzve az összes többi cselekmény, mintha minden más csak azért történne, mert Barry meghalt. Már bocsánat, hogy ezt mondom, de ez marhaság. Azt leszámítva, hogy a kiüresedett posztot meg akarják szerezni, az összes többi cselekmény spontán megtörténhetett volna akkor is ha él Barry. A könyv nagyobb témakörei: tiniélet problémái, első nagy szerelem, első csók, első szex, barátság, anya-gyerek viszony, gyermeknevelési problémák stb.. Nagyon összezsúfoltam de lényegében ennyi a történet. Istenem a történet… a helyzet az, hogy akár meg is lehetett volna jól írni ezt a könyvet, de Rowling ehhez a feladathoz egyszerűen még nem nőtt fel. Maradnia kellett volna a gyerekmeséknél, nem pedig belevágni egy ilyenbe. A történet ugyanis dögunalom. Mire az ember végre megtanulja a karakterek nevét, hogy melyik családba tartozik, kivel van milyen viszonyban, akkor ráeszmél, hogy igazából a történet nulla. Nincs is igazán történet, hanem jól beállított képek különböző családok hétköznapjairól.
  De akkor menjünk is bele mélyebben, hogy mit is takar ez a könyv valójában. Habár maga a főtörténetszál nem mond semmit, vannak különböző érdekes, mondom azt, életek. Van például egy felnőtt férfi, aki annak ellenére, hogy saját családja van, még mindig úgy ugrál, ahogy az anyja fütyül. Nincs gyakorlatilag önállósága és egymaga szinte életképtelen. Ez egy érdekes szál, egy napjainkban is felfedezhető problémával. A gond itt is az, hogy a személyiségek gyakorlatilag nincsenek bemutatva. Neked kell mindenre rájönnöd, mert az írónő arra nem vette a fáradtságot, hogy jobban bemutassa a szereplőket. Ezen felül van itt négy kamasz, két lány és két fiú és megtörténik, ami ilyenkor meg szokott történni. Az egyik srác beleszeret a szép lányba, de eleinte nem mer közeledni, majd végül a haverja csókolja meg a lányt részeg állapotában, akinek egyébként van barátnője és ez a szerelmi szál itt meg is áll és kész. Az említett havernak van ugyebár barátnője (ő valójában az 5. kamasz már), akivel megtörténik az első „érzéki” nemi közösülés, majd később ezt a lányt egy másik férfi meg is erőszakolja. Ennek a lánynak az anyja mindenféle drogproblémák miatt nehezen tudja nevelni legkisebb gyermekét és emiatt a gyermekvédelmisek látogatják, hogy mi legyen. Ez is egy napjainkban is fontos szál, ami figyelmet érdemel. A nyomorúság és a szorult helyzet, amiben a nő él és amibe az a kisgyerek beleszületett, szívfacsaró tud lenni. A harmadik lányt viszont kihagytam. Az ő története lényegében az, hogy vagdossa magát titokban és ezt valamiért sose vették észre a szülei (?).
  Tehát vannak itt jó dolgok, a kár az, hogy ezek hozzák magukkal talán a legnagyobb hibát, ami talán a fordításnak köszönhető, lévén én csak a magyar verziót olvastam. A könyv nem átélhető. Hiába vannak itt szituációk, helyzetek ha egyszer nem tud vele az olvasó azonosulni vagy megkockáztatom együtt érezni. Persze ha az olvasónak van kellő mennyiségű háttérismerete az adott témákkal kapcsolatban, akkor még működhet is a dolog, de számomra ez nem ad mentséget arra, hogy nem tudta úgy megírni, hogy átélhető legyen. Itt is olyan, mint ahogy említettem, ha egy rész után megállsz és átgondolod a világ helyzetét meg minden, akkor már jó a könyv, de ne így kelljen már egy könyvet olvasni! Az hogy valami felnőtt könyv az nem azt jelenti, hogy csak egy bizonyos elit réteg tudja élvezni. Ez a másik dolog. Rowling egyszerűen nem tudja mitől lesz egy felnőtt könyv felnőtt könyv. Valamiért azt gondolta, hogy egy ilyen könyv megírásához nem kell más, csak gyilkosság, szex meg tragikus sorsok. Az utóbbival még nem is lenne akkora probléma, ha a stílus meglenne, ami egyébként szintén egy fontos ismérve ennek a kategóriának. És hogy mi van az első kettővel? Van itt sima halál, öngyilkosság, szex meg megerőszakolás. A halál megvolt az elején, az öngyilkosság még drámai is lehetne, de erre majd visszatérek, a szex témakör viszont pocsékul lett leírva. Mintha olyasvalaki írta volna, aki még sose szexelt… átélhetetlen és izzadságszagú az egész, mint aki csak azért rakta bele, hogy ott legyen. Semmi érzéki, semmi átélhető vagy urambocsá gyönyörködtető nincs benne. Egyszerűen annyi van benne, hogy berakja a fiú a szerszámát, mozog, röfög majd vége. Ehhez még cenzúra se kell. És itt jön az, hogy hiába van benne egy alapvetően szörnyű és embertelen cselekedet, hogy egy idősebb férfi megerőszakol egy kamaszlányt, ha egyszer az is olyan bénán van megírva, hogy ha valaki nem figyel továbbolvassa a könyvet anélkül, hogy feltűnne neki. Ha az ember túlteszi magát azon, hogy ez mennyire undorító dolog alapjába véve, akkor észreveszi, hogy ez az egész habár le van írva, nincs benne kellő feszültség. Én olvastam például Ken Follett könyvet, lásd Katedrális, ott is volt ilyen és nem viccelek vagy két napig rosszul voltam a jelenet után, ahányszor csak eszembe jutott. Egyszerűen azért mert úgy volt leírva, hogy az ember tényleg megértse ezt az egészet mindkét oldalról, át tudja élni a helyzet komolyságát. Itt viszont csak megállapítottam, hogy ez szörnyű és még szörnyűbb következményei vannak és ennyi. Higyjétek el, hogy nem én vagyok érzéketlen csak motiválatlan volt a könyv abban a tekintetben, hogy érzelmileg hasson rám.
  Most pedig nézzük a végét ami méltóképpen ugyanolyan pocsékul zárja a könyvet, mint ahogy kezdte. Vagy még rosszabbul. Az érződik rajta, hogy Rowling egyszerűen összecsapta a végét. Akit tudott, megölt, mást elköltöztetett és gyorsan lezárta az egészet. A lány, akit megerőszakoltak, annyira megijedt attól, hogy esetleg attól a férfitól lehetne emiatt gyereke, hogy agyonkábítószerezte magát és meghalt. Ez egy szörnyű cselekedet és valahol meg is értem, de valahol mégsem. Egy feltételezés miatt ölte meg magát és habár ez tragikus sors, egyben önzőség is az én szememben, mert nem gondolt másokra, akiknek fontos és a könnyebb utat választotta. Ez attól függetlenül még emberi cselekedet, de nekem az érződött inkább a könyvből, hogy azért kell, hogy meghaljon, mert az írónő nem akarta, hogy ott legyen. Ez a többi karakterre is igaz. Vagy nem foglalkozott azokkal, akik végső soron nem voltak annyira fontos szereplők vagy, mint a srácot, aki plátói módon szerelmes volt a lányba, elköltöztette valahova. A lezárásnak egy igen egyszerű és könnyű módját választotta és nekem ez nem tetszett.
  Összefoglalva a könyv tényleg jól próbálja ábrázolni a világ negatív és könyörtelen oldalát, de se ezt se az emellett meglévő pozitív dolgokat nem tudja jól bemutatni. A karakterrendszere maga a káosz. A Harry Potterben is sok szereplő volt, de ott volt 7 könyv arra, hogy mindegyiket megismerd, itt meg nagy ívben sz*rt az egészre és csak odarakta az összeset. A helyzetek, a sorsok tényleg elgondolkodtatóak és mint ahogy azért próbáltam menteni a könyvet, van benne pozitívum, egyszerűen csak olyan sok hiba van benne, hogy az én kedvemet totálisan elvette az egész könyvtől. Van egy erős érzetem, hogy a többség azonnal rávágja, hogy mennyire jó a könyv, mert mennyi minden társadalmi problémát tartalmaz és mennyire komoly témákat ír le. Erre én azt mondom, hogy jó, igazad van, de olvastam már olyat, aki ezerszer szebben írta le és nem kellett a könyv felett szenvednem.
  Szóval biztos vagyok benne, hogy sokaknak tetszik és tetszeni fog, de én csak azoknak ajánlom, akik kellő háttérismerettel rendelkeznek és befogadóak egy kevésbé igényes műre, mert hogy ez a könyv nem olvastatja magát az biztos.