Egy kis művészet: Saját Vers

Sziasztok!
Ezúttal, mint ahogy a címből kiderült, egy saját verset teszek közzé. Ezt a verset az iskolámban meghirdetett versenyre írtam. Egyenlőre nincs eredmény, várhatóan februárban lesz. Elöljáróban annyit, hogy nálam a versírás nagyon hangulatfüggő. Van pár alkalom, amikor szinte gondolkodás nélkül jönnek a dolgok és van hogy semmi sem jut az eszembe. Hazudnék ha azt mondanám, mennyire egy nagy költő vagyok. Írtam jópár verset, de a többségük elég "gyakorlás" szagú. De van pár igen jó is. A vers után írok még egy kis hozzáfűzni valót a hátteréről meg ilyenekről, de jöjjön a vers:

Korom gondolatai

Emlékszem, még ifjú voltam

minek nem volt más csak a Ma.

Nem érdekelt engem a nagy zajos világ pora,

én csak énekeltem, szaladgáltam a szabadban

Játszottam ha tetszett és sírtam ha kellett.

Gondtalan kis életem a rózsaszín ködével

tengettem mindennapjaim nevetéssel,

elillanó bajok, gondok elfelejtésével.

Az álomvilág nem tart örökké...

Minden mi jó volt már nincs! Csak ég-ég!

A „nagy dicső város” nincs többé.

Csak az önző, kapzsi, balga nép!

És én? Én csak állok és tűrök.

Felemészt vagy én is eltűnök?

Lázadás egy olyan rendszer ellen,

mely nem ismer rendet s nincs ellene szer?!

Végül én is ilyen lettem. Vak, önző, lelketlen.

De az örökös bosszúvágy kielégítetlen...

Talán majd jön egy jobb nap,

mely szebb lesz, mint a tegnap.

Szemeimmel szelíden nézek majd az égre,

eszembe jutnak majd azok a szép emlékek

s könnyes szemmel révedek majd a múltba,

mit és hogy tehettem volna jobban?

Meg kell, hogy mondjam eleinte sokat agyaltam a témán. Szeretek romantikus verseket írni (azokból van pár), de végül azért nem választottam ezt a témakört, mert nagyon nehéz ilyen verset írni. Nehéz spontán egy olyan szerelmes verset írni, aminek van története, szerkezete és szól is valamiről, nem pedig a szokásos sablonok vannak cukormázas csomagolásban adva.
Úgy döntöttem, hogy írok egy olyat ami elgondolkodtató. Megjelenik benne a múlt, jelen, jövő és azoknak a hangulatai (ez igeidőkben is látszik). A második versszak habár tudom, hogy nem ennyiből áll a fiatal felnőttkor, erősen és szándékosan vittem abba az irányba, ahol a mély kiábrándultság van és sok negatív. Talán itt az utolsó sorra kitérnék, mert lehet hogy nem annyira érthető. A "bosszúvágy"  arra utal, hogy én is "ilyen" lettem.
Az utolsó versszak igazából azért nem lett olyan hosszú, mert azt a kort még nem éltem meg. Ezért úgy döntöttem, hogy egy kissé melankólikus, nyugodt versszakkal zárom.
Az első versszakhoz nem hiszem, hogy sokat kell hozzáfűznöm. Tipikus álomgyerekkor, amikor még azt hisszük minden szép és jó. Aztán jön a pofáraesés...
Lényegében próbáltam sok mindent belevinni, szembesíteni a korszakokat, érzéseket és próbáltam valahogy úgy tálalni, hogy esetleg az olvasó is bele tudja magát képzelni.
És csak úgy megnyugtatás kedvéért, a vers második versszaka egy gondolatiságot fejez ki eltúlozva. Nem vagyok bosszúvágyas őrült. :)
Kommenteke szívesen fogadok, írjátok meg véleményetek, kritikátok. Mi az ami tetszett, mi az ami nem... Tényleg érdekel.

A vers írója elhatárolódik mindentől és mindenkitől. Ha szükséges akkor saját magától is.

Bemutatkozás

Sziasztok!
Ez most egy rövid bejegyzés lesz. Úgy gondoltam, hogy ha már ennyi bejegyzést felraktam, akkor írok egy bemutatkozást, hogy aki később idekeveredik az tudjon egy-két dolgot rólam, ami talán válasz lehet pár felvetődő kérdésre.
Kezdjük az elején! Mikor megszülettem... na jó, ennyire nem az elején.
Igazából amikor elkeztem ezt az "irogassunk és töltsük fel" dolgot, pusztán csak a szórakozás kedvéért tettem. Nem volt se jövőbeli tervem se semmi. Egyszerűen csak ki akartam próbálni. Most így 2014 elején arra a döntésre jutottam, hogy valamilyen szinten folytatni fogom. DE immáron valami rendszer alapján.
Előtte egy-két alapvető dolog. Aki eddig olvasta a bejegyzéseimet, az láthatta, hogy nem írok személyes dolgokról (ezt értsd úgy, hogy nem naplószerű), továbbá olyanról sem fogok írni, hogy nekem ez vagy az a bajom az életemben vagy ennek vagy annak örülök (egyszer írtam ilyet, azóta is sajnálom). Hogy miért? Mert szerintem senkit nem érdekel igazán az olyan blog ami tele van az olyanokkal, hogy "most megharagudtam a barátomra, mert...bla-bla-bla". Olyasfélék elképzelhetőek, hogy velem történt valami, azt elmesélem, mint egy történetet, ami vagy poénos lesz vagy valami komoly tanulsága lesz (lásd. Szalagavató, idegbaj, rosszullét). Továbbá azt is fenntartom, hogy nem írom le senkinek a nevét. Az én nevem úgyis ott van, de mások nevét nincs jogom felhasználni, így nem is teszem. Emiatt, ha kicsit személytelennek tűnik, azért elnézést kérek.
Na de a jövőről. Előre annyit, hogy vannak általam készített videók, amiket időről időre fel fogok rakni és fűzök hozzájuk egy előtörténetet. Ezen kívül vannak még mindenféle írásaim (vers, próza, kritika, egyéb...), amiket szintén feltöltök, persze csak azokat, amelyek érdekesek lehetnek az olvasó számára. És elképzelhető, hogy egy könyvet is elkezdek írni ezen a felületen. Ha kész van egy fejezet, akkor feltöltöm. Ebben még nem vagyok biztos, de lehet.
A kommentekkel kapcsolatban, szívesen fogadok bármilyen hozzászólást, lehet kritikus vagy pozitív.

Hát ennyi lett volna, remélem a későbbiekben tetszeni fog majd, amit csinálok.