Tud-e teremteni Isten egy akkora sziklát, amit nem tud felemelni?

Tud-e teremteni Isten egy akkora sziklát, amit nem tud felemelni?

  A kérdés önmagában túl nehéz és túl sok kérdőjelet tartalmaz, úgyhogy először is egyszerűsítsük le. Tekintsünk rá úgy, mint egy több ismeretlenes egyenletre.

  Első körben felejtsük el, hogy szikláról, hegyről, bolygóról vagy bármi másról van-e szó. Ez lényegtelen. Akkor a kérdés úgy hangzana: Tud-e Isten olyat teremteni, amit nem tud felemelni? (Ennél a pontnál meg is állhatnánk és mondhatnánk, hogy igen, elvégre teremt egy ugyanolyan Istent, mint önmaga és mivel a kettő mindenben megegyezik a válasz igen lenne. De most kössük ki, hogy Isten és az a valami, amit fel akarna emelni, nem lehet ő maga.)

  A következő lépésben fogalmazzuk meg máshogy a „felemelni” szót. Ha valamit nem tudsz felemelni, az túl mutat az erődön. Tehát: Létezik olyan dolog, ami túl mutat Isten erején?

  Ha a kérdést már ennyire leegyszerűsítettük, akkor látszik, hogy mi okozza a problémát. Maga Isten. Mert Isten az az ismeretlen, amit nem tudunk definiálni. Pontosabban lehet, de minden magyarázatra lenne valamilyen cáfolat. Én személy szerint, és megkockázatom nem vagyok egyedül, úgy képzelem el Istent, mint egy nagy öregembert, aki erős, tiszteletet parancsoló a tekintete, fehér haja és hosszú fehér szakálla van és valami egyszerű fehér tiszta ruhában van. A kérdés kicsit másképpen úgy hangzik, hogy van e valami, ami túlmutat Isten mindenhatóságán. Már a baj ott elkezdődik, ha azt mondom, gondoljuk Istenre. Miért is? Mert ha Istenre gondolunk, nagy eséllyel elképzeljük valahogy, ergo korlátozzuk. Ha teszem azt, úgy képzelem el, mint egy embert, akkor már könnyen elképzelhetem azt, hogy ugyan teremteni bármekkorát tud, korlátai miatt viszont nem tud mindent felemelni, mert fizikai szempontból emberibbé, istenekhez képest gyengébbé tettük. Viszont fogadjuk el, hogy Isten mindenhol ott van. Tehát nincs alakja. Egyébként elgondolkodtató a kérdés, hogy Istennek van-e valamilyen tulajdonsága? Eleve jó vagy rossz? Nekem elég vegyes gondolataim vannak erről. Hagy idézzek Ákostól, hogy illusztráljam a problémáimat:

Ha kertedben így jó,
Mondd, miért kell a kígyó?
Mondd, miért kell, hogy az asszony
Tiltott fádról almát szakasszon?
Miért kell, hogy megverd az embert?
Káin hogy miért ölje Ábelt?
Víznek özöne miért zúdul?
Miért vesznek oda annyian rútul?
Zavart nyelvek és megannyi csapás
Égő áldozat, új messiás,
Ezrek néznek kérdőn az égre
A kezdetnek mikor lesz vége?

Nem azt mondom, hogy az ember ártatlan, de valahol ez Isten hibája is. Ezen kívül persze vannak jó cselekedetei is. Ezzel elérkeztünk a következő kérdéshez. Isten valóban "minden" vagy van mellette egy ugyanakkora erejű valami, ami egyensúlyt tart (jin-jang)? Elgondolásom szerint Isten maga a mindenség, de az emberiség által. Ha nem lenne az ember, akkor létezése értelmét veszítené. Ez pusztán az én elméletem és nem vallásgyalázásnak szántam.

  Tehát fogadjuk el (az alábbiak alapján), hogy Istennek nincs megragadható emberi vonatkozása, így a probléma továbbra is fenn áll. De akkor, hogy lehetne megoldani ezt a problémát. A "nem lehet tudni" túl egyszerű válasz lenne, amivel elfogadnám, hogy lényegében az eddigi gondolatmenetem semmire se volt jó. Én viszont nem vagyok ilyen. 

  A Biblia szerint Isten hat nap alatt megteremi a világot és a hetedik napon pihen. A hetedik nap miért van? Elvégre Isten korlátlan erővel és hatalommal bír. De ez igazából nem is annyira fontos. A kulcs a mondat első részében van. Hat nap alatt megteremtette a világot. Miért kellett neki hat nap? A valódi kérdés viszont az, hogy az a valami, amit "hosszú" idő alatt teremtett meg, lehet-e annyira összetett és nehéz, hogy nem tudja felemelni?

  A válaszom tehát az, hogy amennyiben Isten azonnal teremt valamit, akkor azt fel tudja emelni, nem tud olyat teremteni egy pillanat alatt, ami meghaladná az erejét. Azonban ha a teremtés több időt vesz igénybe, akkor elképzelhető, hogy olyat alkot, amit már nem tud felemelni.