Erkölcsös viselkedés?

   Na jó, ez nem egy olyan kérdés amit csak úgy fel lehet hozni és meg lehet válaszolni. Nyílván szűkíteni kell a kört, hogy mire is gondoltam.
   Általában mikor van valami probléma, a probléma megoldásához kell egyfajta viselkedés. Ez hozzáállás kérdése. És ez a lényeg. Hozzáállás. Persze mindenkinek egyéni joga eldönteni, hogy mihez kezd. Van aki gondolkodik van aki ösztönösen cselekszik. Van aki passzív és van aki aktív. Ez még mindig nagyon sablon szöveg, de most már legalább be van lőve az irány amerre "gondolatilag haladok".
   Mielőtt folytatnám ezt a témát, fontosanak gondolom a saját hozzáállásomat a dolgokhoz. Én azt gondolom, hogy az embernek két választása van. Nincs jó és rossz, de választhat. Azt kell választania amelyikről úgy gondolja, hogy később kevésbé fogja megbánni.
   Dühös vagyok és haragszom az olyan emberekre, akiknek van választási lehetőségük és nem élnek vele. Mondok egy példát. A dohányosoknak van lehetőségük és esélyük a másik utat választani, de sokan nem teszik. Én 20 éves vagyok és soha nem cigiztem,persze most lehet mondani, hogy dehát az úgy könnyű, azt se tudod milyen ha rászoksz, de minden azon múlik mit akar az ember. Nekem mindig eszembe jutnak azok az emberek, akiknek nem volt választási lehetőségük és úgy veszítették el az egészségüket vagy az életüket. Szerintem durva, hogy valaki csak saját magának köszönheti, hogy beteg lett, valaki meg a balszerencsének...
   Na, tudnám ezt még fokozni, de nem teszem. Visszatérve az eredeti kérdésre. Úgy hiszem az élet problémáin keresztül, derül ki, hogy ki kicsoda. Tegyük fel hogy bajban vagy. Mondjuk nincs kész a leckéd. Ha szerencséd van, megkapod, de persze a másiknak ahoz is joga van, hogy azt mondja nem. De akkor lesz igazán izgalmas az egész, ha komolyabb dolgokról van szó. Az igazi barát/társ legyél bármekkora szarban megpróbál segíteni. lehet hogy nem sikerül, de legalább megpróbálja. Az aki meg meg se próbálja, az meg annyira barát, mint káposztának a kecske.
   De tudjátok mi borít ki igazán? Amikor van egy barátom, akivel tök jóban vagyok és jön a gebasz, ő meg csak annyit csinál, hogy nincs kedvem segíteni. Nem arról van szó, hogy nincs módja vagy lehetősége, egyszerűen nincs kedve. Ez a szörnyű. Van hogy az emberek annyira előre helyezik magukat, hogy mást nem látnak és fogalmuk sincs, hogy ezzel mekkora csalódást és gondot okoznak.
   Félreértés ne essék. Szerintem mindennek megvan a maga oka. Tehát az, hogy ha valaki valamit tesz, annak oka van. Az a baj, hogy ezt az okot sokszor nem látja a másik fél és így esélye sincs megérteni.
 Helytelen lenne az ilyen viselkedés? Mert be kell látni van pro -és kontraérv. Szerintem az a szemétség ha valaki minden szó nélkül hátatfordít neked. Nem hiszem hogy létezik olyan ok, ami a legapróbb baráti gesztust is eltörölhetné.
   Konklúzió? Meg kell tenni mindent egy barát segítéséért vagy ha tudjuk, hogy ránk nem számíthat legalább ne ringassuk abba a hitbe, hogy segítünk neki.