Megmondom őszintén ezt a filmet vártam is, meg nem is. Már a trailerek után látni véltem benne a potenciált egy remek filmre, ugyanakkor benne volt a pakliban az is, hogy csak egy huszadrangú film lesz, amit épp kidobtak, mert nem volt más.
A történet a szokásos, már ezerszer látott iskolás jelenettel kezd, ahol vannak a népszerű, összetartó tini csajok és az a lány, aki ezen kívül esik. Persze ebben az esetben nem arról van szó, hogy ronda lenne az illető, sőt... de erre majd visszatérek. Kényszerből ő is meg lett híva közkedvelt csaj szülinapi partijára, aminek a végeredménye az lesz, hogy vele együtt három csajt elrabol valaki.
Igazából az talán egyértelmű, hogy nem a sztorin van a hangsúly, hanem a karaktereken, pontosabban a két főszereplőn. A kirekezsztett lányon kívül a másik két lány olyan szinten el lettek hanyagolva, hogy abszolút felejthetőek voltak és ez az egyik hiba.
Maga a főgonosz szerintem nagyon jól el lett találva. Alapvetően egy skizofrén személyről van szó, akiben az a különleges (ezen felül), hogy 23 személyisége van. Ha csak két különböző lett volna, az is érdekes lett volna, de így végképp le a kalappal előttük. Természetesen nem fogjuk látni az összeset, de azok akik előjönnek, nagyon jól el lettek találva és ami mégjobb, hogy a köztük lévő váltás is működik. McAvoy nagyon jól hozza ezt a figurát és itt jegyezném meg, hogy a Mocsok című filmben is hasonló szerepet kapott és ott is meg tudott győzni.
A főszereplő lánynak adtak egy ködös háttértörténetet, hogy izgalmasabb legyen, de valahogy itt elsiklottak a dolgok felett. A három lány közötti különbségek, gondolkodásmódok egyszerűen nem lettek kihasználva. Pedig jó lett volna látni, hogy melyik hogy reagál az adott szituációban és bár ez a film elején még látszódik is, utána a film nem fordít erre energiát. A másik hiba ennek kapcsán, hogy ha már ezt nem is lépték meg, akkor jobban ki kellett volna aknázni azt a bizonyos múltat. Vannak kisebb jelenetek, de nem áll össze egy egésszé, nincs vége és ami jobban zavart, nincsenek kimondva, megmutatva az események. Utalások vannak esetleg, meg lehet találgatni, de ez itt már édes kevés, mert az erre épülő dramatúrgia nem működik, ha az alapokkal nem vagyunk tisztában. Vissza a főcselekményhez. A másik gondom a színésznővel... nem is feltétlen az ő hibája. A film során többször úgy van beállítva a kép, hogy közelről látjuk az arcát, de egy olyan szögből, ami megkockáztatom jobban mutatta a lány dekoltázsát, mint a mimikáját. Ez már azért helyenként zavar. Amikor feszültség van, félti az életét és menekül, azt akarom hogy engem is átjárjon a félelem, ad egy, ne vonják el a figyelmemet, ad kettő, szegény lánynak engedjék már meg, hogy színészként is többet mutasson a mellein kívül. (vagy csak ezt tudja?)
Ami nekem újdonság volt még ennél a filmnél, hogy több helyszín is van. Úgy értem ezeknél a filmtípúsoknál megszokott, hogy van egy ház és azon belül látunk, amit látunk és kész, itt viszont látjuk, ahogy az elrabló elmegy pszichológushoz kezeltetni a problémáját. Ez egy plusz szálat hozott a történetben és nagyon jól tették, mert innentől kezdve a pszichológus is megjelenik karakterként és a skizofréniával, mint betegséggel, is foglalkozik a történet.
Nem akarok sokat spoilerezni, ezért itt meg is állok, de érdemes megnézni egyszer a filmet. Vannak hibái, de megbocsáthatóak, a pozitívumok miatt pedig kötelező darab a műfaj kedvelői számára, de megjegyzem nem kell tőle túlságosan parázni, képileg vagy kétszer van benne durvább jelenet.
A főszereplő lánynak adtak egy ködös háttértörténetet, hogy izgalmasabb legyen, de valahogy itt elsiklottak a dolgok felett. A három lány közötti különbségek, gondolkodásmódok egyszerűen nem lettek kihasználva. Pedig jó lett volna látni, hogy melyik hogy reagál az adott szituációban és bár ez a film elején még látszódik is, utána a film nem fordít erre energiát. A másik hiba ennek kapcsán, hogy ha már ezt nem is lépték meg, akkor jobban ki kellett volna aknázni azt a bizonyos múltat. Vannak kisebb jelenetek, de nem áll össze egy egésszé, nincs vége és ami jobban zavart, nincsenek kimondva, megmutatva az események. Utalások vannak esetleg, meg lehet találgatni, de ez itt már édes kevés, mert az erre épülő dramatúrgia nem működik, ha az alapokkal nem vagyunk tisztában. Vissza a főcselekményhez. A másik gondom a színésznővel... nem is feltétlen az ő hibája. A film során többször úgy van beállítva a kép, hogy közelről látjuk az arcát, de egy olyan szögből, ami megkockáztatom jobban mutatta a lány dekoltázsát, mint a mimikáját. Ez már azért helyenként zavar. Amikor feszültség van, félti az életét és menekül, azt akarom hogy engem is átjárjon a félelem, ad egy, ne vonják el a figyelmemet, ad kettő, szegény lánynak engedjék már meg, hogy színészként is többet mutasson a mellein kívül. (vagy csak ezt tudja?)
Ami nekem újdonság volt még ennél a filmnél, hogy több helyszín is van. Úgy értem ezeknél a filmtípúsoknál megszokott, hogy van egy ház és azon belül látunk, amit látunk és kész, itt viszont látjuk, ahogy az elrabló elmegy pszichológushoz kezeltetni a problémáját. Ez egy plusz szálat hozott a történetben és nagyon jól tették, mert innentől kezdve a pszichológus is megjelenik karakterként és a skizofréniával, mint betegséggel, is foglalkozik a történet.
Nem akarok sokat spoilerezni, ezért itt meg is állok, de érdemes megnézni egyszer a filmet. Vannak hibái, de megbocsáthatóak, a pozitívumok miatt pedig kötelező darab a műfaj kedvelői számára, de megjegyzem nem kell tőle túlságosan parázni, képileg vagy kétszer van benne durvább jelenet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése